Normális, hogy ennyire közömbösen állok a társkereséshez?

Nemrég múltam 23, eddig egy lánnyal sem ismerkedtem életemben, amihez valószínűleg nagyban hozzájárult, hogy a testalkatom miatt komplexusaim vannak, de egyébként sem tettem semmiféle erőfeszítést a társkeresésért. Szóval olyan fogalom, hogy randi, számomra totál ismeretlen. Azt sem tudom, hogyan kell/miről kell beszélgetni egy lánnyal. Fogalmam sincs, hogy 10-es skálán a csajok mennyire értékelnének. Erre egyébként van valami online lehetőség? Csak kíváncsi lennék rá, mert természetes, hogy az ismerőseim/családtagjaim nem fogják a szemembe mondani, hogy esetleg ronda vagyok. Na, de a lényegre visszatérve, egyenlőre úgy fogom fel a társkeresést, hogyha majd valakivel spontán módon megismerkedek és félreérthetetlen érdeklődést fog irántam mutatni, akkor és is hasonlóképpen viszonyulok hozzá és együtt leszünk, ameddig működik a vonzalom, ha pedig nem akkor szépen továbbállunk. Viszont egyáltalán nem vágyok arra, hogy nagyon sok átlag alatti pasihoz hasonlóan felesleges szélmalomharcot vívjak a nőkért, amiben az önértékelésem/önbizalmam még jobban csorbulhat a sok visszautasítás hatására, amire elég nagy esélyem van. Sok ismerősömhöz hasonlóan nem szeretném eljátszani az örök lúzer szerepét, aki sokszor olyan nőnek is lehoznák a csillagokat, akihez igazán nem is vonzódik, csakhogy elmondhassa azt, hogy van barátnője. Azért sokszor belegondolok, hogy mégis jó lenne egy barátnő, aki mellett lehet kiegyensúlyozottabb lennék és nem lenne szürke az élet. Kinek mi a véleménye és tanácsa a helyzetemmel kapcsolatban?