Lányok, gyakran olvasom itt, hogy titeket is visszautasítanak néha a férfiak, ha ti kezdeményeztek. Elmesélnétek egyetlen válogatott ilyen sztoritokat?

Mosoly, es koszones, vagy esetleg valami komment. Csak, hogy jelezzem, hogy nyitott vagyok tovabbi beszelgetesre. Ennyi.

Sajnalom, ha ez tul keves. Az a ferfi amelyik tenyleg erdeklodik, az lepni fog. Ha nem, akkor nem jottem be neki annyira, hogy tul tegye magat a felelmein es vissza mosolyogjon, esetleg hozzam szoljon.

Nem keseritesz el, csak mosolygok.

Hidd el, az a ferfi aki erdeklodik, az odajon hozzam, es ennyi eleg neki! Nem elmeletrol beszelek.

Ez igy mukodik, legalabbis nalam bevalt a dolog, mert leteznek olyan pasik akik odajonnek.

De mint mondtam, en mar 31 vagyok, szoval nem az onbizalom hianyos tinikrol beszelek.

Nem piszkalodasnak szanom, tenyleg meg akarom erteni, de magadnak mondasz ellen

"Ha egy lány odajönne, magam sem tudom, hogy hogyan reagálnék. Ha külsőleg nem jön be, valszeg udvariasan elutasítom, de ha bejön és nincs barátnőm, talán akkor is furcsán néznék rá. Majd talán kiderül egyszer. "

Szoval tobbet varsz egy notol, de meg ha bejon, akkor is furcsan neznel ra. Most akkor, hogy van ez?

Tanfolyamon a huszonéves fiatal tanár eléggé kitüntetett a figyelmével, kedves volt, de olyan szinten, hogy a többi csaj utálattal szólt be nekem: "te vagy közülünk a legrondább, miért téged csíp a legjobban a srác?!" Hát nem volt jó érzés. A tanfolyamzáró vacsorán külön hozta nekem a szalvétát, míg a többi nő ismét gyilkos tekintettel szemlélt.

Gondoltam, vége van a tanfolyamnak, és mivel sokat beszélgettünk a zenéről, elhívtam őt facebookon egy koncertre. A "válasz" az volt, hogy kirakta, hogy "kapcsolatban". Nagyon rosszulesett a viselkedése, meg nem is értettem. Utána nem foglalkoztam vele többet.