Lányok, gyakran olvasom itt, hogy titeket is visszautasítanak néha a férfiak, ha ti kezdeményeztek. Elmesélnétek egyetlen válogatott ilyen sztoritokat?

Nekem mindegyik egyetemen történt 2 év leforgása alatt.

1. Volt egy srác, akivel sokat cseteltünk, egy csoportba is járunk, aztán egyszer elmondtam neki, hogy nagyon tetszik, de utána csak bámult egész nap a suliban, és azóta sem beszéltünk... Egyébként elég visszahúzódó típus, de azért valami reakciót vártam volna tőle. Azóta már nem tetszik egyébként.

19 évesek voltunk.

2. Megismerkedtem egy sráccal egy másik szakról, az egyetemen mindig szemeztünk meg mosolyogtunk egymásra, aztán bejelöltem facen, ráírtam, és elkezdtünk beszélgetni. Utána volt, hogy haza is kísért, egyszer elhívott találkozni is, az is jól sikerült, de utána nem hívott el többször... Neten is megszakadt a kapcsolat kb. fél évre, aztán ősszel mikor látott a suliban, rám írt, hogy örült, hogy látott, és sajnálja, hogy eltűnt, csak sokat dolgozott, szeretné, ha megint beszélgetnénk. Én hülye, belementem a dologba, de utána megint kezdte elölről, hogy nem válaszolt sokáig, meg ugyanúgy nem akart semmit, szóval inkább letöröltem, elegem lett belőle.

Ő 21 éves volt, én 20, és egy nagyon aranyos, vicces srác egyébként, nem gondoltam volna róla, hogy ő is ilyen...

3. Volt még egy srác, akivel volt egy közös óránk, és vele is mindig egymásra mosolyogtunk, mindig bámult, gyakran el is pirult, aztán egyszer összefutottunk az állomáson, és akkor leszólított. Utána facebookon őt is bejelöltem, és vele is nagyon sokat beszéltünk, 2x találkoztunk is, és akkor mondtam neki, hogy tetszik nekem, de azt mondta, hogy bár nagyon tetszem neki, ő most szingli akar lenni még egy darabig. :/ Próbálkoztam utána a barátsággal, de ő is gyakran eltűnt meg nem válaszolt, néha bunkózott is, amiből szintén elegem lett.

Már letöröltem őt is, tök régóta nem is beszéltünk, mikor összefutottam vele a suliban párszor, és mindig ott mosolygott rám meg bámult, meg mondta, hogy üljek már le mellé, beszélgessünk, mi újság van velem, stb... Utálom ezt a talpnyaló stílust, hogy időnként eljátssza, hogy milyen kedves meg milyen úriember, de csak azért csinálta tutira, mert élvezte, hogy nekem bejön...

Ja, és ő már 26 éves volt. Gondoltam, ő már képes férfiként viselkedni, na persze...

Ezek után eldöntöttem, hogy soha többet nem kezdeményezek meg erőlködök senkinél most már, ha valaki akar valamit, majd megkeres.

20L

11-es.

Az a baj ezzel a hozzáállással hogy sokan ugyanígy gondolkodnak és kisebb az esélyed ha te is be passzíváltatod magad. De majd rájössz magad is.

15: Ismerkedek most valakivel, még kiderül, hogy mi lesz, de nem hiszem, hogy jó vége lesz sajnos. :(

Kérdező, szerintem pedig elég gyakori, hogy a nők kezdeményeznek, én már sok ilyen esetet hallottam.

Most csak azokat mesélem el, amik már viszonylag felnött koromban történtek, mert volt tinikoromban is, de hát az annyira nem számít :D

Az egyik elsö egyetemi évem alatt volt, egy évfolyamtársam tetszett így írtam neki egy névtelem e-mailt...persze szörnyen idióta ötlet volt, de hát akkor nem láttam :D Utána azért személyesen is bezséltünk és elutasított egy marha filozofikus szöveggel, hogy ö csak a sulinak él most és amíg nem végez, nem akar barátnöt és blablabla. Hát perszehogy lett utána barátnöje de már nem igazán érdekel :D

A másik is egyetem alatt volt, csak akkor már másodikos voltam. Volt egy srác akivel hónapokig itt-ott összefutottunk, és olyankor mindig nézett, mosolygott, utánam fordult, stb. szóval azt hittem nyilvánvaló, hogy tetszem neki. Nem tudtam róla semmit, de hosszas nyomozás után kiderítettem a nevét és ráírtam Facebookon...jófejnek tünt, mikor 2 hét beszélgetés után már kezdett gyanús lenni, hogy miért nem hív el randira, ha akar valamit? S mikor rákérdeztem, kinyögte, hogy amúgy neki alakulóban van egy kapcsolata (csak nem tudom, miért nem tudta ezt az elején közölni, ill. hogy akkor mért flörtölt ilyen nyíltam).

Ezen kívül volt 1-2 kisebb dolog is, aminek nem tulajdonítok nagy jelentöséget, pl. ráírtam valakire aztán nem lett belöle semmi.

Engem lényegében csak elutasítottak, amikor kezdeményeztem. Most már azt mondom, soha többet. Csak hirdessék nyugodtan, hogy a nöknek is szabad. Persze, szabad, csak sohasem válik be (legalábbis nekem). A férfiak csak a GYK-n vannak ettöl elájulva, a valóságban nem szeretik, vagy csak az egójukat fényezi.

18-as abszolut egyetertek. A ferfiak csak mondjak, hgy azt akarjak, hogy a nok is kezdemenyezzenek.

Amikor valaki tenyleg odamegy hozzajuk, akkor annyira meglepodnek, hogy zavarukban lehajtanak, akkor mar nem erdekes a no, hiszen nem kell erte harcolni, stb

En is feladtam ezt.

A legtobb amit megteszek, hogy ramosolygok, vagy esetleg koszonok neki. Ha nem veszi a lapot, akkor nem jottem be neki. Ha esetleg megis bejottem neki, de nem mert kezdemenyezni, akkor meg nem az a ferfi aki nekem kell.

( 31 vagyok, ugyhogy 30-on felett azert elvarom, hogy a ferfinak legyen onbizalma)