Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
27-28 feletti szingli, nőknél totál sikertelen férfiak, hogyan törődtetek bele, hogy nem esz senkitek, hogyan rendezkedtetek be a magányos életvitelre?
Elfogadható így? Hogyan foglaljátok el magatokat? Boldogok vagytok? Mi vezetett idáig? Mi a jövőképetek?
Nekem volt két párom is, de elhagytak (jobb pasas kellett). Azóta 3 éve semmi. Totál magány. Több száz visszautasítás, neten több tucat egy szavas válasz, állandó lerázás. Sok(k) volt. 30 évesen belefáradtam. Hogy lehet túllépni ezen, hogy látja, hogy még a ,,lúzer " pasik nagy része is már kapcsoalatban van, babakocsit tologat stb. Nekem fáj. Hiába a diploma, megfelelő anyagiak, rendes munkahely, káros szenvedélyek nélkülözése, ha az életlen ezen a területén totál megbukott az ember. Hogy lehet beletörődni a család, ismerősök megvetéseibe (Mikor lesz esküvő, gyerek?----kivel is?)? Abba, hogy nm lesz feleségetek, gyerek, nyüzsgés stb. Nekem nagyon nem megy.
Küldj képet magadról és én tényleg válaszolok
Amúgy hetero pasi vagyok, de kíváncsivá tettél.
Tuti hogy visszaírok, nem lenne okom másképp tenni.:D
Kérdező, ne haragudj, hogy lelövöm a poént, de ez minden ember számára tanulság lehet.
Tök normális, sőt szerintem jóképűnek tartott feje van a Kérdezőnek. Ilyen tipikusan az, akit szerintem a csajok szépfiúnak tartanak.
Azért mondom ezt, mert ugyanilyen érzéseken megyek át, mint a Kérdező. Ugyanígy szenvedek én is és ugyanígy értékelem magam. Nem tudom, hogy a saját esetemben, mi az igazság. A kérdező esetében külső szemlélőként elárulhatom neki, hogy nemhogy nincs gáz vele, de kb ugrálhatnak utána a nők. Lehet a saját arcát máshogy látja mindenki. Amit a kérdező kifogásolhat magán, lehet az egyes nők szexinek tartanák vagy fel sem tűnne nekik, vagy azt mondják rá hogy húúúdejópasi.
"hogyan törődtetek bele"
Nem kell beletörődni. Te is érzed, hogy nem jó az, amit most önsajnáltatólag elfogadhatónak akarsz tudni magadra. Azt kérdezed, "Elfogadható így?", de pontosan tudod a saját válaszod, hogy nem elfogadható számodra sem, számunkra sem. Miért kéne elfogadni? :)
Tudom, hogy szereted sajnáltatni magad, sokan szeretik, én is szoktam. Talán nem is baj, hogy megtetted néha. De eljön a pont, amikor fel kell állni ebből, ki kell nőni és túl kell fejlődni ezen.
27-28 éves nők? Miért csak ebbe a tartományba keresel 30 évesen? Kereshetsz sokkal bővebben is.
Nem tudom milyen ember vagy. Lehet van benned, a személyiségedben, valami, ami nem vonzó a nők számára. Ezt a valamit át kell alakítanod magadban és férfivá kell válnod. Úgy mondom ezeket, hogy ugyanezek igazak rám is. Nekem is sok problémám van, sokat kell még fejlődnöm. És ugyanígy gondjaim vannak a nőkkel. Szerintem Kérdező, lehet hogy túl merev vagy, vagy a látóköröd kicsit beszűkült. 2 kapcsolatban megjártad, mert a nőnek más kellett, de lehetséges az is, hogy ezek ilyen nők voltak és nem te hibáztál. Dolgozz magadon, vizsgáld meg magad, a személyiségedet. Hisztizd itt ki magad gyakorin, ha ettől jobban érzed magad. De végeredményben mindenképpen kell fel a földről és válj férfivá (mielőtt mondanád a kifogást, hogy késő: 30 évesen egyáltalán nem késő, sokan még 40-50-60 évesen sem azok). Ez egy hosszú folyamat és nem egyszerű, de ez az aminek értelme van. Folytasd az ismerkedést, keresd a normális nőket.
Te vagy a férfi, te válogatsz. Te mész oda egy nőhöz vagy te írsz rá. Ő elfogad vagy nemfogad el. Ha nem fogad el, hát keresel mást. Minek bánkódni ezen? Igen, sok a visszautasítás nekem is, sokszor még válasz sincs, de ez valahol az adott nőket is minősíti. Sok felszínes és jellemtelen nő között kell megtalálni egy gyöngyszemet.
Egy exemre emlékeztetsz.
Lehet hogy tévedek persze. De nagyon ugyanez volt. Stabil meló, anyagiak...
De egyszerűen mintha valami árnyék lett volna. Csak létezett, de nem élt. Teljes pesszimizmusban és apátiában töltöttük azt a három hónapot, és úgy éreztem kiüresedem én is. A mosolya sem volt őszinte.
Az esetek 90%-ában amikor valaki a külseje miatt aggódik, a belsővel van inkább probléma. Én nem láttam a kérdezőről képet (és nem is érdekel, mert kandúr vagyok), de ezt tapasztaltam.
De hogy a kérdésre is válaszoljak, 28 vagyok, lassan 3 éve egyedül. Emlékszem, hogy milyen volt az exemmel és emlékszem, hogy lelkileg mennyire megviselt az a kapcsolat. Amióta dolgozom, azóta azt a stresszt megkapom máshol is, amit egy párkapcsolat jelentene, úgyhogy inkább maradok egyedül.
Attól félek, ha összeszednék valakit, akkor agyvérzést is kapnék... A másik, hogy na engem viszont tényleg nem mondanak túl jóképűnek. De ettől függetlenül úgy érzem, hogy lehetne barátnőm, csak igazán nem is próbálkozom, nem igazán akarok.
Sajnálom,hogy nem sikerült :(
nehéz társat találni
nehéz az élet,ne aggódj,előbb utóbb megtalálod a társad!
Fogadd el magad,kívánok neked sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!