Miért nem adnak lejjebb az igényekből?

Nemtom, az ő bajuk.

Én mindenesetre nem bonyolítom túl, nekem nincsenek ilyen konkrét igényeim. Vagy bejön valaki, vagy nem, azt cső.

Most kitalálhatnám, hogy tudjon zongorázni, hegedülni legyen 3 diplomája meg beszéljen 7 nyelven, de ezzel jelentősen rontanám a társkeresési esélyeimet, mert kevés ilyen ember van, ha meg netán mégis találkoznék eggyel az meg pont nem jönne be. Szóval sztem az ilyen "igények" csak fölösleges korlátok, illetve kifogások. Mert ha valóban szeretünk valamit, akkor nincsenek vele szemben elvárásaink, hanem úgy fogadjuk el, ahogy van. Láttam én már olyan embert aki vagy 50 szempontot felsorolt, hogy milyen számára az ideális , aztán találkozott egy olyannal akiben egyik sem volt meg, mégis összejött velem ,mert belé zúgott...Na ennyit az igényekről...

túl sok bugyuta sorozatott néznek és azt hiszik az a norma és kényelmes abba hini hogy nekik fiatal, vékony, szép fogsorú, pénzes, diplomás, vagány, bátor... pár jár mert ebben nő fel ez ömlik rá a tévéből

egyszerüen túl késön jön rá hogy 30 felett már nem csini szinglik vagy kigyurt pénzes adoniszok

Szerintem azért az ember alapvetően nem egy 150 tételes listával indul neki a párkeresésnek, amiből van egy minimum határ, aminek meg kell felelni... Oké, igen, észérvekkel én is fel tudok sorolni millió dolgot, amiről úgy gondolom, hogy fontos és elengedhetetlen számomra, de a való élet és az őszinte érzelmek ezeket olyan simán tudják félresöpörni, hogy csak úgy hussan. Tehát pl azt mondom, hogy korábbi tapasztalataimból kiindulva nem tudnék összejönni egy nálam fiatalabbal vagy alacsonyabbal, csak hogy a felszínes dolgokat említsem, amiket egyébként iszonyú szigorúan veszek, aztán meg szembejön velem egy olyan pasi, hogy kettéáll a fülem tőle. Nem fogom azt mondani, hogy ő életem nagy szerelme, csak hát igen, borzasztó szomorú, alacsonyabb is és fiatalabb is, hát most mit csináljak, nem lehetünk együtt, pedig egyébként én is bejövök neki. Ez nem így működik, a párkeresés nem (csak) tudatos döntések sorozata, nem gépek vagyunk, akik megkapjuk az inputot és jól átgondolt outputot nyögünk ki a végén megadott paraméterek alapján. Az emberek igen sok döntését bizony a megérzések, benyomások, érzelmek vezérlik, helyes vagy sem, logikusan gondolkodó lények vagyunk vagy sem.

De az ideálok úgy egyébként is jó nagy butaságok. Az ideált direkt azért nevezik ideálnak, mert az egy valóságtól elrugaszkodott álomkép, semmi köze egy igazi hús-vér emberhez. Aki ehhez ragaszkodik, az valószínűleg maga alatt vágja a fát, de a legtöbben nem ragaszkodnak ideálokhoz és álomképekhez. A legtöbben teljesen értelmes és ésszerű, megugorható kritériumokkal állnak neki a társkeresésnek (hogy azért mégis legyen egy alap első-szűrés, ne álljon le mindenkivel az utcán, aki csak szembe jön, ez iszonyú energia- és időpazarlás lenne, mindkét fél számára), de aki ezeket átugorja, azok esetében már a teljességgel logikátlan, megmagyarázhatatlan érzelmi indokok alapján dönt.

Nekem a magas, izmos, délies típusú, sötét hajú, barna szemű és bőrű férfiak tetszenek, akikkel jól el lehet beszélgetni.

Erre kibe szerettem bele? Egy velem egymagas, világos bőrű és hajú, zöld szemű pasiba, aki ráadásul nem szeret beszélni...

Na erre varrjunk gombot! :D