Fiúk, lányok őszintén melyik a jobb, lejjebb adni az igényekből, hogy hamarabb jöjjön össze valami vagy tovább keresni azt az embert aki nektek teljes mértékben megfelel, ami lehet később jön el?

Utóbbi. És találok az igényeimnek megfelelő fiúkat, most is van egy.

Nem listával keresek párt, szóval nincs ilyen nálam, hogy lejjebb vagy feljebb vannak az igények. Egyszerűen csak várom a megfelelő érzést. Olyannal nem tudok együtt lenni, akibe nem vagyok szerelmes, csak azért, hogy legyen valakim.

Egyáltalán nem biztos, hogy valaha eljönne a teljes mértékben megfelelő, meg különben sem ezen múlik. Volt, akiben semmi kivetnivalót nem találtam, mégis idegenkedtem tőle, megpróbáltunk ismerkedni, nahh akkor rájöttem, hogy mért nem való hozzám. Másba meg simán belezúgtam, miközben több ponton sem hozta azt, amit megfogalmaztam volna igényként. Talán nem is olyan fontosak azok a szempontok. :)

Inkább várok. Miért válasszam a nem annyira jót, ha később a nekem legjobbat is megkaphatom...

Az igények önmagában rendben vannak, a túlzott igényekkel van baj.

Nem alkudok meg magammal, szóval inkább várok. De nincsenek kőbevésett igényeim.

Szerintem a hangsúly inkább a saját magunkkal szemben támasztott igényeken kell, hogy legyen. Ha magunknak meg tudunk felelni, akkor jön az a bizonyos "lelki egyensúly", ami mindkét nem esetén vonzó a másik fél számára, így sokkal jobban megnő az esélyünk, mintha lentebb adnánk a másik fél irányában támasztott igényeinket. Arról nem is beszélve, hogy önmagunk "karbantartásával" még meg is alapozzuk az igényeinket.

Soha nem adnám lejjebb az igényeimet. De szerencsére eddig soha nem kellett túl sokat várnom a számomra megfelelő férfira, pedig igen magasan van a léc. De inkább várnék természetesen, mint összejöjjek egy olyan férfival, aki nem felel meg nekem maximálisan. Nem vagyok társfüggő, így szingliként is nagyon jól elvagyok, annak ellenére, hogy túl sokáig még sose voltam az.