Sok nő a magas igények miatt nem fogja megtalálni soha a párját?

Nem gyanús, hogy egyre jobban burjánzik a szingli nő kultúra? Mielőtt valamelyik észlény benyögné nem, ez nem a Szex és New York miatt van, épp ellenkezőleg, a Szex és New York ennek a tünete. Adott egy halom, irreális elvárásokat felállító nő, akik az esetek nagy részében egyedül maradnak, mert kevés férfi tudja csak megugrani az elvárásaikat, így ezen a parlagon elkezdett kinőni egy szubkultúra, ami az egyedül maradt, de az elvárásaikat le nem adó nőkre épül, akik eljátsszák, hogy ők valójában totál boldogok és élvezik az életet, de valójában a nagy részük depressziós és a bulizás meg a tombolás csak pótcselekvések, amik elfedik a bánatukat. A szórakozóhelyek tele vannak ilyen nőkkel, vagyis harmincas-negyvenes, nem kifejezetten vonzó, egyedülálló, gyermektelen vagy a gyereküket egyedül nevelő nőkkel, akik azt hiszik, hogy majd ilyen helyeken meg fogják találni azt a férfit, akiről minden este álmodnak, aztán miután jól pofára estek a keresés során, jön a sírás, hogy "brühühühü, én meg tettem mindent, de hát már nincsenek igazi férfiak". A nagynéném is egy ilyen szingli csajbanda (vagyis inkább asszonybanda a korukat elnézve) tagja, ők is minden péntek és szombat estéjüket szórakozóhelyeken meg partikon töltik, amivel semmi gond nem lenne, ha valóban szórakozni mennének, de a valódi céljuk az, hogy megtalálják az álompasit, hisz ők egész életükben azt látták a filmekben, hogy az ilyen helyeken laknak a Brad Pitt-ek meg a Chris Evans-ek. Persze vannak nők, akik felnőnek szellemileg és rájönnek, hogy délibábokat kergetnek és reális szintre hozzák az elvárásaikat, azonban a legtöbbjük nem ilyen, a szingli nők nagy része azért olyan amilyen, mert álmokat kergetnek, olyan álmokat, amik hamis propagandára épülnek, vagyis arra, hogy lehetnek akármilyen öregek és csúnyák, majd jön eljön értük a Nagy Ő szarvasbőr kárpitos Bentley-vel és elviszi őket a gigacége egynapi profitjából felépített villájába őket, aztán PUFF, jön a menopauza meg az aszalt szilva arc és onnantól kezdve a macskákon kívül senkinek se kellenek.

Ez van, ez az igazság, persze megértem, hogy az álomvilágban élők gyomra nem képes megemészteni a valóságot.

"Egyesek inkább a fantáziájukban kapaszkodva halnak meg, mintsem a valóság talaján élnék az életüket." - Feri az asztalos

Az mióta nagy igény, hogy egy 30+ éves pasas ne az anyja szoknyáján üljön???... ha ez magas igénynek számít, akkor ja, sok nő van, aki ezért nem talál párt... egy felnőtt párkapcsolatban alap lenne, hogy mindkét fél leszakadjon a köldökzsinórról...

Bár úgy tűnik, hogy egyes pasiknak kb. minden nő nagyigényű, aki nem rá akar rácuppanni... ahelyett, hogy ők változtatnának, máris fújnak a nőkre, mint egy macska.

Amúgy meg ismerek rengeteg nőt, akinek nincs sok elvárása, de mégsem talál magának párt. És ugyanennyi pasas van, akinek túlzottak az igényei (vagy úgy egyáltalán, vagy magához képest... pl. amikor a kopaszodó, sörhasú 40es pasas fikáz egy túlsúlyos nőt, az vicces tud lenni).

Nem párt keresnek a nők, hanem társat.

Az elmúlt 50-100 évben (függ a földrajzi elhelyezkedéstől is) hatalmas változáson ment keresztül a társadalmi berendezkedés.

Az a férfi aki képes felnőtté válni jó eséllyel talál magának párt, míg egy anyuci pici fia maximum egy hasonlóan komplexusos nőt kap, akivel boldogtalanná teszik egymást.

Rendszerint én is megkapom ezt a jelzőt, hogy anyuci kicsi fia, nem vagyok képes elszakadni, lakásom sincs 33 éves létemre stb.

Nagyon nagy hátránynak állítják be, sok fellengző hazug dumát ráhúznak, pedig csak az anyagi helyzetedre gondolnak: TE NEM FOGOD ELTARTANI ŐKET!

13 évig éltem külön,

ez alatt a 13 év alatt évente 6-7 napot voltam itthon. Életképesség, önállóság, érettség = mind a pénzes pasi női szinonimái!

Azért nem megyek külön lakásba, hogy az ilyen pénzleső busáknak ne szerezzek örömet, valamint a férges női réteg szelektálására is kiváló. 5 év alatt 2 normális nővel tudtam, így megismerkedni, saját lakás esetén lehet, hogy elszalasztom a velük való megismerkedést.

14/15-ös. A legtöbb nő az anyuci pici fiát nem arra érti, hogy vki a szüleivel lakik. Hanem arra, aki nem tud leszakadni az anyjáról, egyértelműen előnyben van részesítva a nőhöz képest (olyan szinten kb., hogy az anyós undorító módon fúrja a menyet, aztán a pasas behúzza fülét-farkát vagy a nőjével ordibál, hogy miért nem tiszteli az anyját, egy rossz szót ne mondjon róla - én ezt megtapasztaltam apám-anyám között, megtanultam, hogy olyan pasassal nem kezdek, akinek a köldökzsinórját nem vágták még el), anyja csettint, ő ugrik.

Vőlegényem is az anyjával él még, de rajta látom, hogy nem hódol be az anyjának, ha az hülyeségeket beszél, és hogy van igénye arra, hogy továbblépjen. Mellesleg én többet keresek, mint ő, és az ingatlan is az én tulajdonomban van, ahova költözünk.

Nem attól lesz valaki önálló, hogy külön él a szüleitől.

#11-nek nagyon igaza van.

A nők (mint ahogy a férfiak is) megítélik az embert első látásra, a belső értékek csak utólagos szűrési feltétel. Ha adott egy jóképű "anyuci pici fia", akkor azzal elkezdenek beszélgetni, aztán vagy elfogadják, vagy nem. Ha adott egy kevésbé jóképű férfi, akkor elutasítják azelőtt, mielőtt kiderülne róla ő a világ legönállóbb embere. A probléma ott van, a nőknek sokkal magasabb a külsővel szembeni elvárásuk, mint a férfiaknak.

Nem értelek, leírod, hogy a pasi kövér, anyuci fia stb. Akkor a férfi nem üti meg a szintet, nem a nő tette magasra a lécet.

Tanmese:

tanultuk az egyetemen, menyi az egészséges emberi hallás alsó értéke. Mondta a tanárnő, hogy mivel ma már nagyon sokaknak rossz a hallása, az orvosok már rosszabb értéket is elfogadnak. majd megjegyezte: "de ugye azt tudják, hogy attól, hogy máshol van a határ, maguk nem hallanak jobban".