Lehet tartós kapcsolatom valaha úgy egy nővel hogy sajnos hirtelen haragú vagyok és így néha eljár a kezem?

Teljesen felesleges másokra kenni a felelősséget. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Felnőtt fejjel kár már a családot okolni azért amilyen lettél. Ha tudod magadról, hogy nem oké így, akkor tenni kell ellene a saját érdekedben. Pszichoterápia vagy bármi.

Kérdező, neked is. Normális nő ilyet nem visel el. Egyetlen egyszer volt, hogy az egyik exem dühös lett és meglökött. Csak annyi, hogy meglökött. Teljes mértékben kikeltem magamból, 21 percig ordítottam vele majd azon nyomban faképnél hagytam. Minimálisan sem tűröm az ilyesmit. 25/N

Én valahol megértem Brian O'Connor 91-t, mert én is átestem abba amibe ő.

Anyám bipoláris és depresszióra hajlamos. Amikor az élete zsákutcába jutott akkor ez súlyos lett nála és rajtam csattant az ostor! Gyűlöltem azt az időszakot, de nyeltem is mert az anyám és szerettem akkor is ha épp mart. Mindig próbáltam megfelelni neki de nem sikerült. És persze bármiért képes volt rám kiakadni. Veszekedni, marni.

Mostanában ébredtem rá, hogy anyám eme tulajdonságát sikeresen átvettem! Ha elönt a harag az hirtelen történik és pusztító erejű! Ilyenkor nem bírom ha beszélni akarnak velem, vagy hozzám érni csak pusztítani amit érek. Nos, ez egy párkapcsolatban nem épp egy szerencsés tulajdonság, legfőképp pedig nem problémamegoldás! (inkább probléma hatványozás!)

Egyenlőre annyit tudok önmagam ellen tenni, hogy adok magamnak 10 percet, addig szépen lepörgetem magam és amikor nem ül már az elmémen a vörös köd, akkor kezdünk neki a beszélgetésnek vagy a dolgok megvitatásának.

Szerintem ha tudja az ember, hogy erőszakra hajlamos, és felismeri, hogy ez így nagyon nem ok, akkor vagy kér szakemberest segítséget, vagy kitalál valami indulatkezelési módszert magának ami hatékony. De hagyni magunkat és vállunkat vonogatni, hogy ilyen vagyok kérem szépen, ez van, így tessék elfogadni... ez önmaga elhanyagolása! És nem elfogadható indok!

Én tudom milyen rossz ezzel ringbe szállni és nem hagyni eluralkodni az életünkön, mert azon jeles alkalmakkor amikor eljön a vörös köd, teljesen az ösztöneim veszik át az irányítást miközben az elmém, sikít, hogy ez nem jó!

Szóval én azt tudom mondani srácok, úgy hogy én is egy vagyok közületek, hogy mi vagyunk az erősebbek! Ne adjátok fel és küzdjetek ellene! Mutassátok meg, hogy ti vagytok a főnökök! És ne törődjetek bele abba ami van, mert ez borzasztó kényelmes ugyan, de nem élhető! Én legalábbis nem akarom azt bántani aki nekem a világon a legfontosabb!

"Nem tehetek róla.."

De, tehetsz róla.

Ha pedig zavar, tegyél ellene. Senki sem akar olyan kapcsolatban élni, ahol a másik nem tudja kontrollálni magát és elveri.