Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A nagyi megmondta a tutit?
Üdv!
Van egy 71 éves nagymuterom, aki kicsit már ugyan szenilis és még mindig azt hiszi, hogy a szomszédban Jugoszlávia meg Szovjetunió van, de ennek ellenére egy alapvetően jószívű és a korához képest még távolról sincs teljesen elhülyülve. A tegnapi családi ebéd közben körbement az asztalnál a kérdés, miszerint "ki és hogy áll férj/feleség/pasik/csajok frontján". Mindenki elmondta a maga kis sztoriját, amire természetesen senki nem figyelt, hisz jó magyarok módjára evés közben az arcunk tömésére koncentrálunk csak, ennek ellenére a mammer valahogy mégis elcsípte az én mondókámat a félig süket füleivel és, miután mindenki befejezte a tápolást, odajött hozzám és kifaggatott, hogy mégis hogyan értettem azokat, amiket mondtam. Amikor hozzám került a staféta és nekem kellett beszélnem arról hányadán is állok a nőkkel én csupán annyit mondtam, hogy nem tudok elképzelni hosszú távú kapcsolatot egyetlen mai nővel sem, legalábbis a környezetemből kiindulva, ami azért magába foglal néhány tízezer embert. A nagyit valamiért érdekelte, hogy miért is mondtam ezt, én pedig igyekeztem lassan és tagoltan elmagyarázni neki és meglepő módon felfogta, azonban a legmeglepőbb az volt, hogy egyet is értett velem. Nem egy hardcore konzervatív emberről van szó, ennek ellenére mégis azt mondta, hogy teljesen átérzi a helyzetemet és egyáltalán nem ítélkezik felettem emiatt. Szerinte egyáltalán nem fair, hogy férfiként mi mennyi áldozatot hozunk és ezért cserébe csak egy bizonytalan kimenetelű, jellemzően a férfiak számára kedvezőtlenül alakuló kapcsolatot kapunk, ahol nem tisztelik azt a munkát, amit belefeccölünk a kapcsolatba. Érdemes tudni a mamiról, hogy a kor szokásaihoz képes későn, 29 éves korában házasodott meg, előtte pedig egy katolikus segélyszervezetnél volt nyelvtanár, hisz sváb lévén folyékonyan beszélt németül, úgymint magyarul, a csoportjával pedig bejárta az egész keleti blokkot, szóval világlátott embernek nevezhető, nem pedig egy maradi gondolkodású "az asszony helye a konyhában van" típusú figurának. A maga módján kifejezte a megértését a saját és a hozzám hasonló férfiak helyzetével kapcsolatban és nagyon is megérti az okát annak, hogy manapság miért nem akarnak a férfiak megházasodni. Ő 36 évig élt házasságban és állítása szerint egy jó kapcsolat titka az, ha a felek kölcsönösen szolgálják egymást, ami elsőre elég ómódinak hangzik, de szerinte ők és a kortársaik azért voltak olyan sokáig együtt, mert mind a férfi, mind a nő a másikat segítette és igyekezett a kedvében járni, ilyen mentalitással pedig sokkal könnyebben tudták megoldani az esetleges problémákat, mármost szerinte manapság egy férfi hiába odaadó, nem kapja vissza ugyan ezt a nőtől, holott szerinte egyáltalán nem szégyen szolgálni a másikat, hisz az önzetlen szolgálat nem tesz szolgává. éppen hogy nemesít. Miközben beszélgettünk, az egyik női rokonom valahogy meghallotta a nagymuter monológját és azonnal közbeszólt, hogy "ez pont fordítva van, a férfiak semmit se visznek a kapcsolatba és minden teher a nőre hárul", a mama válasza erre csak egy rekedtes nevetés volt, majd annyit mondott csak, hogy "én nem így látom, de végül is ki vagyok én, hogy több, mint harminc év házasság után véleményt mondjak?". Hamar elterjedt a társaságban a nagyi mondókája, természetesen mindenki az egészet csak egy félhülye öregasszony károgásának könyvelte el és senki nem vette őt komolyan.
Ti mit gondoltok? Szerintetek van ráció a mondókájában vagy csak egy tipikus "bezzeg az én időmben" típusú öregember agymenése?
válasza:A Szovjetunió pontosan 25 éve bomlott fel, vagyis nagyid 46 éves korában. Nehogy már azt akard bemesélni, hogy azt hiszi, hogy még van :)
" hogy férfiként mi mennyi áldozatot hozunk és ezért cserébe csak egy bizonytalan kimenetelű, jellemzően a férfiak számára kedvezőtlenül alakuló kapcsolatot kapunk, ahol nem tisztelik azt a munkát, amit belefeccölünk a kapcsolatba. "
A hét vicce.
válasza:Azert ez igy nagyon szubjektivmert ez azt feltetelezi, hogy ha kiszolgaloda parodat akkor ta da daaa az a jo kapcsolat. Ez eleg sok tenyezos, pl uthet verhet a parod, megcsalhat, megalazhat, bezarhat a szobaba de mivel ki van szolgalva a kapcsolat jo.
Ertem.
Az en nagyon 91, fut, olvas, biciklizik egy hazassag neki az volt az elmelete a jo hazassagrol, hogy ha egyszermegtalalja egy no a hozza illo pasit, akkor olykor csukja be a szemet. Ezt arra ertette, hogyha mondjuk a ferje flortol valaki massal akkor ne kapja fel a vizet, ne legyen feltekeny. Ezen felul emlitettea kolcsonos tiszteletet es azt, hogy mindenki egyenloen vegye ki a reszet a kapcsolatban.
Szoval minden nagyonak van egy teorija, mi t ahogy minden nem nagyinak is, de ez az o elettapasztalatuk, nem lehet mas emberekre rahuzni, leven nincs bevalt recept. En kb egy hazassag szedelgo vagyok, 4 eljegyzes, 3 hazassag es meg csak 34 vagyok. Ha egyszer megint elvalok, megigertem maga,nak hogy soha tobbet nem megyek ferjhez mert ez az intezmeny nem nekem van kitalalva, de legalabb megprobaltam:-))
Szerintem ha vegre egyszer szerelmes leszel, azert ez a dolog majd valtozik benned:-))
válasza:Én is azon az állásponton vagyok, hogy ez egy soktényezős dolog, és mindenkinek a saját személyisége, habitusa és párválasztása alapján lehetnek érdemi tapasztalatai.
Nekem volt ilyen is, olyan is, mivel két komoly kapcsolat között nagyon sokat foglalkoztam az önismeretem és a személyiségem tudatos fejlesztésével.
Korábban megfelelési kényszeres voltam, ezért rendesen alárendeltem magam a kapcsolatomban, plusz olyan társat választottam, akinek ez természetes volt, el is várta. Szépen "kiegészítettük" egymást, csak éppen én szenvedtem a kapcsolatban, és fogalmam sem volt, hogy miért...
Aztán több év önismereti munka után rájöttem, hogy én magam vagyok a szenvedésem okozója a párválasztásommal és a kapcsolatbeli viselkedésemmel egyaránt.
Sokat változtam, és már tudattalanul más módon választottam párt: olyat, akinek természetes, hogy ő maga is sokat tesz a kapcsolatba, nem csak kivenni akar. Ebben a kapcsolatomban már mérlegelem, hogy mennyit érdemes adni, úgy, hogy a saját érdekeim még ne sérüljenek. Kicsit önzőbb lettem, de ettől jobban érzem magam a kapcsolatban, és így a társam is nyert: egy kiegyensúlyozott partnert. Azt is megtanultam, hogy egy kapcsolatban hosszú távon annyit lehet nyerni, amennyit én magam is beleteszek, tehát továbbra is sokat adok, csak már nem jár önmagam alárendelésével. Szerencsére a társam is hasonló mentalitású, így nálunk tökéletesen kiegyensúlyozott az adok-kapok aránya, erre mindketten nagyon figyelünk. (Korábban a párom is megtapasztalta, hogy milyen az, amikor alárendeli magát a kapcsolatában, és ő is sokat változott.)
A kapcsolatba tehát hozott mintákkal érkezünk, kész személyiséggel, tudattalan tényezők határozzák meg, hogy ki mennyit képes és hajlandó beletenni, illetve mennyire adja fel a saját igényeit. És amikor a tapasztalataikat mondják el, akkor nem a párkapcsolatokról nyilatkoznak általában, hanem a SAJÁT személyiségüknek megfelelő mintákról beszélnek. (Azt, hogy létezik másfajta is, észre sem veszik, nincsenek tudatában.)
Az én véleményem tehát az, hogy mindenkinek olyan a párkapcsolata, ami a saját személyiségéből adódik. Ez határozza meg ugyanis a párválasztást és a kapcsolatban tanúsított viselkedést. Ha valaki nem érzi jól magát a kapcsolatában, akkor elsőként önmagán kell változtatnia, ami bár nehéz, de korántsem lehetetlen. És ahogy a személyiségünk változik, a kapcsolataink is változnak.
válasza:Nem tudom miért, de most a Büszkeség és Balítélet [BCC 1995] egy jelenete ugrott be:
Mary: Nem értem Kittyt és Lidiát, hogy szerethetnek táncolni? Én unom a mulatságokat.
Lizzi: Én ezt a mait nem unnám, ha több olyan kellemes partner akadna mint Janeé.
Mary: Szerintem ha alaposan megfigyelünk és jól következtetünk, nagyobb az öröm.
Lizzi: Biztosan az, ha másra nem számíthat az ember. Kénytelenek leszünk elmenni filozófusnak...
Wow...
Nos, a nagyikáról azért írok ilyen stílusban, mert gyakorlatilag ő nevelt fel, ő ösztökélt arra, hogy nyugodtan beszéljek róla lazán, sőt ezeket a szavakat még ő adta a számba, mert azt szerette volna, hogy ezáltal közvetlenebb legyek vele, mellesleg meg elég hülyén jött volna ki, ha végig csak, mint "nagymama" utalok rá, a szóismétlés olyasvalami, amit csak egy nem anyanyelvi szinten beszélő embernek lehet elnézni. A földrajzi tévesztéseire az a magyarázat, hogy éveken keresztül élt a legkülönfélébb helyeken, az esetek többségében csak megszokásból mondja ki a régi neveket, kb. mint azok, akik a Telenort a mai napig Pannonnak nevezik. Látom sikerült félreérteni a 10000 emberes dolgot, direkt nem azt írtam, hogy nő, az az ominózus 10 ezer ember azokat jelenti, akiknek többé-kevésbé ismerem az életét és a kapcsolatait, természetesen nem betéve, de azért van egy jó rálátásom, ahogy felteszem mindenki másnak, beleértve titeket is, hisz 10 ezer emberrel egész biztos beszéltetek már hosszabb rövidebb ideig és nagyjából képbe vagytok velük kapcsolatban, de ha úgy vesszük, hogy a nemek szerinti megoszlás 50-50 százalék, akkor az a 10000 máris csak 5000, így remélem emészthetőbb a dolog.
Hogy a témáról is írjak. Se én, se az egyesek szerint hoax nagyi nem azt gondoljuk, hogy a szolgálatot úgy kell értelmezni, mint a klasszikus gyapotszedő néger vs. ültetvénytulajdonos fehér felállást, ahol az egyik ostorral a kezében kényszeríti a másikat arra, hogy az akarata szerint cselekedjen, ebben a kontextusban ez annyit jelent, hogy kölcsönösen egymás kedvében járni, bár azt megadom, hogy a "szolgálni" kifejezés a töltetét tekintve egybeforrt a kényszerítéssel, szóval megértem, hogy egyesek másként értelmezik. Nem gondolom, hogy b*zi lennék, 3 kollégiumi év alatt egyszer se éreztem késztetést arra, hogy a sok száz srác közül egyikre is rámozduljak, bár gondolom valaki mindjárt megmagyarázza, hogy látens meleg vagyok valójában és még nem jöttek ki a szekrényből (bár Freud szerint mindenki biszexuális valamilyen szinten). A párkapcsolataimat tekintve gondolom nem nagy meglepetés, hogy pár hónapnál tovább egyik se húzta tovább, a rekord 10 hónap volt. Nem akarom fényezni magam (bár gondolom ezt egyesek pofátlan öntömjénezésnek hiszik), de én minden egyes kapcsolatom során teljes erőbedobással igyekeztem az aktuális párom kedvében járni, a legkisebb részletekre is odafigyeltem, mert igyekeztem minden téren boldoggá tenni őket, azért a bizonyos 10 hónaposért még az egyetemet is otthagytam. Nem azt mondom, hogy cserébe nem kaptam semmit, de az tény és való, hogy egyik nő se ugyanolyan intenzitással viszonozta azokat, amiket én adtam. Ez kb. olyan 8 kapcsolatot jelent, plusz azok, amik csak pár hétig húzták. A mami szerint némiképp én is hülye voltam, mert már az elején látnom kellett volna, hogy mivé fognak válni a kapcsolataim, de mivel sajna nem látok a jövőbe, így nem tudom megjósolni hová fog haladni a dolog. Az ő dilemmája elsősorban az, hogy meglátásra szerint nincs viszonozva az az erő és idő beruházás, amit én és az a bizonyos 10000 ember (a kukacoskodók kedvéért 5000 férfi) egy jelentős részénél lát, egy hozzá hasonló nyugdíjasnak pedig semmi dolga nincs egész nap, így ha valamiben, akkor mások megfigyeléséhez ért, tekintve, hogy azt csinálja egész nap, szóval én hiszek neki. A párkapcsolatok dinamikáját én így definiálom: "én megadok mindent, amit tudok és te is megadsz mindent, amit tudsz", ennek a szellemében mentem bele a kapcsolataimba, a állítás első részét én legjobb tudásom szerint igyekeztem betartani, a második rész viszont nem igazán valósult meg, sőt többször is önzőnek neveztek amiatt, hogy el mertem várni, hogy ők is hozzám hasonló mértékben tegyenek a kapcsolat előrehaladásáért és nem csak nálam, hanem a környezetemben sok más férfi esetében is.
válasza:#11
Nem akarlak mghazudtolni, de nagyanyám is ezt hiszi, pedig nem sokkal idősebb (78 éves).
De pl Bangó Margit meg azt hiszi hogy Népköztársaságban élünk.
válasza:10000 embernek nyilván ismered az életét. A köszönés még nem számít valódi ismertségnek. Egyébként arra még nem gondoltál, hogy ez a szófosás okozza a gondot? A válaszodat 3 mondatban össze lehetett volna foglalni.
24/F
válasza:Mintha Rokkerzsoltit hallanám...Annyiban egyetértek a mamival, hogy"
egy jó kapcsolat titka az, ha a felek kölcsönösen szolgálják egymást, ami elsőre elég ómódinak hangzik, de szerinte ők és a kortársaik azért voltak olyan sokáig együtt, mert mind a férfi, mind a nő a másikat segítette és igyekezett a kedvében járni"
az én házasságom pont ilyen immár húsz éve.
De a kulcsszó a kölcsönösen. Az pedig, hogy manapság a férfiak többet tennének a kapcsolatba, hááát nem tudom...
válasza:Ohh,b+, elolvasni is fárasztó ezt a sok marhaságot,amit összehortál!
Kicsit kevesebbet agyalj és többet tegyél,aztán máris minden gondod megoldódott!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!