Miért hiszi minden "szerencsétlenebb"férfi olyanokra értem akik otthon élnek, meg Se próbálnak előre haladni az életükkel, egész nap esznek meg gépeznek, hogy ezen a problémán egy barátnő segít?

Titok...

Amúgy biztonsági őr vagyok. Legalábbis egyenlőre. Sok szolgálatot bevállalok és egy huzamban nem 12 órákat vagyok bent.

Az, hogy még otthon él, nekem nem probléma. De az enyhén szólva a röhej kategória (egyébként mindkét nemnél), hogy otthon döglik egész nap, semmi igénye nincs arra, hogy művelődjön, kulturálódjon, élményei legyenek, nem jár el sehova, mert ahhoz már lusta... gépezik, vakarja a fenekét, "depressziós", és akkor várja, hogy a sült galamb odarepüljön, és az utcán rávesse magát a tökéletes nő/férfi. Meg Facebookon írogat boldog-boldogtalanra, aztán rinyál, ha nem írnak neki vissza (amikor az nem is társkereső).

Azt hiszik, ők megérdemlik a párkapcsolatot, és akkor majd minden szebb lesz. Pedig az ok-okozat fordítva van. Nem a párkapcsolat fogja őt kirángatni onnét, hanem egy normális embernek arra van igénye, hogy egy olyan emberrel legyen, aki nincs ilyen mélyre süllyedve.

"De ossze szedtem magam es most meg 30 sem vagyok de kertes hazam van es sportautoval jarok"

Ilyen meséket bárki ki tud találni