Tényleg nehéz társat találnia egy olyan 30 éves férfinak, akinek nincs egzisztenciája?

Engem zavarna. Én is alulról indultam, ezért nem tudnék olyan férfival semmit felépíteni, aki nem hogy pluszt nem tud nyújtani számomra, de lényegében le is húz, hisz én viselném a terhek java részét.

Arról nem is beszélve, hogy szép dolog az álmaidnak élni, de 30 évesen azért kicsit reálisabban kéne gondolkozni. Talán külföldön is lehetnél mentős, hátha ott jobban megélsz ebből. De így ebben a formában meglehetősen korlátozottak a lehetőségeid.

Sajnos igen.

Megértem a hivatáshoz való ragaszkodásod is.

Manapság a lányok, és sajnos a világ menete miatt kissé érthető is, nézik azt is. Matekolj kicsit, Te 100+Ő 100,még ha meg is lenne egy hitel mentes lakás, annak rezsi, tv, net, több mint 50,kaja,ruha,jó ha megmaradna a felétől kevesebb kicsivel. Kocsiról nem is beszéltem. Gyerek, gyerekek, egyetemre mennek, nyaralás...

A lány, ha többet keres az sem jó, de az egy másik történet.

Külföldre menni csak akkor jó, ha ott is alakítod ki az életed. Az nem működik, hogy itthon akasztod a plazmat a falra, kint meg nézed az ezer éves Telefunken-t...

Sajnálom, és sorstarsaid is.

Vidéki lány?, megoldás, amíg nem lesz meg az első városi barátnője.

Imádom amikor egy Nő azt mondja egy férfiról, hogy nehogy már Én tartsam el Őt. Miért ne kereshetnél többet? Miért fáj az, ha Neked jobban megy? Nem értem.....

Mai napig nem tudom mennyit keres a párom, nagyjából van róla fogalmam, de a jutalmak, prémiumokról semmi. Mi ugyanannyit dobunk be a közösbe 100k-100k forintot és mindenki azt csinál a többivel amit akar. 200 rongyból fent lehet tartani egy háztartást, rezsit, kaját, biztosítást. Ha ezen felül van személyes kiadás, akkor mindenki megveszi ami neki kell, és ennyi. A párom egy vagyont költ magára, kozmetikus, fodrász, műköröm, edzőterem, szolárium, ruhák(ebbe néha beszállok), ékszerek(ebbe is). Nekem férfiként ez baromi feleslegesnek tűnik, de én meg műszaki cuccokra, autókra költök egy vagyont. Elfogadjuk egymás hóbortjait, mert nem vagyunk egyformák, kinek mi a fontos.

Szerintem találhatsz olyan partnert, akivel ha összebútoroztok ki fogtok jönni a pénzből, max szerényebben fogtok élni az átlagnál. Sok Nőnél szempont, ha gyerekvállalásra adja a fejét, akkor a férfi el tudja tartani, ehhez muszáj némi megtakarításnak lennie.

Nagyra tartom a hivatásodat és nagyon igazságtalannak, hogy ennyire nem fizetik meg a munkádat.

38F

Szerintem az a gáz, amikor az emberek szeme előtt semmi más nem lebeg, mint a pénz, és olyan üresek belül, hogy pályát is eszerint választanak, több nem is rejlik bennük. Hasznuk nincs a társadalomban, funkciójuk is csak annyi, hogy koncentrálják a tőkét, amiért kicsit több csúszik az ő zsebükbe is.

Én sem vagyok hajlandó olyan munkát vállalni, amit nem végeznék szívből, szenvedélyből, vagy amivel lelkiismereti alapon nem értek egyet, és ezt becsülöm nemtől függetlenül a másik emberben is.

Neked meg minden elismerésem, én is sokáig szemeztem a mentőtiszti hivatással.

Közel sem minden a pénz, mert azt meg lehet "kompenzálni" leleményességgel.

Viszont, ha ennyire gátol a népszerűségben - nem gondoltál még rá, hogy külföldön is nézelődj?

lényegében annyi összeget kéne szerezned, amiből fut egy albérletre, tehát elég ha van saját lakásod, amit érettségivel is simán megszerezhetsz, főleg hogy Pesten élsz.

Másrészt ha NŐT akarsz magad mellé, akkor ne úgy gondolkodj hogy neked kell őt eltartanod, mert az a nő aki nem képes magát eltartani, az jó eseteben: gyerek, és tanuló

rossz esetben: élősködő

Tudom, hogy Pest más világ, én meg vidéken élek.

Mikor összejöttem a párommal, akkor is tudtam, hogy nem keres jól, engem meg nem érdekelt. Nincs szükségem senki pénzére, eltartom magam, van lakásom, nem szorulok rá senkire.

Nem a szomszédban lakott, így mikor szóba került az, hogy összeköltözünk, tudtuk, hogy új munkát kell keresnie. Addig én fogom eltartani őt, de mivel tudom, hogy akar dolgozni, szorgalmas és jó szakember, nem érdekelt.

A párkapcsolat arról szól, hogy közösen oldjuk meg a gondokat is, nem fogok lelécelni az első problémánál.

Szerencsére két hónap után talált állást, amolyan "semminél jobbat", és újabb három hónap alatt megtalálta azt az állást, ahol szakmán belül tud dolgozni, és a keresete sem rossz.

De addig elsősorban én fedeztem a kiadásokat.

Engem nem zavar, konkrétan büszke vagyok rá, hogy nőként erre is képes vagyok, ha szükséges.

Azt is tudom, ha fordul a kocka, esetleg jön a baba, akkor ő is maximálisan ki fog állni mellettem.

Nem minden a pénz.

Ketten együtt kell hogy letegyünk annyit az asztalra, amiből ketten együtt kényelmesen meg tudunk élni.

A hagyományos férfi-nő szerepek sem érdekelnek. Volt, mikor éjszakás voltam, amíg aludtam, kitakarított, megfőzött, és annyira jó volt arra kelni, hogy kész az ebéd. :)

És mindezzel együtt is talpig férfinak látom, és ő is maximálisan nőként kezel.