Ha egy nő nem képes önerőből lakást, házat venni, nincs kocsija, akkor miért várja el ugyanezeket a vele egyidős férfitól?

Vannak ilyen nők, akik nem gondolkodnak. A többség azért nem ilyen. Normális felnőtt emberek megtudják az iylesmit beszélni. Nyilván neked is van elfogadható indokot miért élsz még otthon. Ha anyagias lányt fogtál ki, akkor ne csodálkozz. Ilyenek is vannak. A többség persze ennyi idősen megpróbál már elszakadni otthonról és valóban zavaró, ha egy komoly párkapcsolat esetén egy felnőtt ember semmiféle hajlandóságot nem mutat arra, hogy kilépjen a szülői házból.

(Felnőtt emberként szerintem már ciki gold digger és hasonló tini szleng szöveget használni.)

Általánosságban írsz, vagy belefutottál konkrétan ilyenbe?

Én pl. nőként összekuporgattam a pénzemet, munkából, hogy tudjak egy másfél szobás kis lakást venni, és el tudjak költözni a szüleimtől. Nekem ez fontos volt, mert nem jó a kapcsolatom velük, és anyám betegsége az elmúlt fél évben kezdett rámenni a munkámra is, így sürgetőbbé vált az elköltözés, mint valaha. Jobb lett volna hamarabb, de a korábbi munkahelyeimen nem volt olyan stabil helyem, hogy ez bevállalható lett volna. Viszont azt elvárom, ha már a saját lakás nincs meg egy pasinak az én korosztályomban, mert nem volt rá akkora kényszer, mint nekem, vagy anyagi okok miatt, hogy legalább ne tőlem várja el, hogy eltartsam. Tehát legyen meg neki is az a minimum, amiből meg tudna élni egyébként önállóan is. Én nem csak járogatni akarok, hanem hosszú távra tervezek, az meg akár tetszik, akár nem, közös anyagi kiadásokkal is jár, és ezt fedezzük közösen, ne csak egyikünk-másikunk.

Az egész ott kezdődik, hogy van egy általános definíciója annak, hogy mit jelent nőnek és mit jelent férfinak lenni. Ez a definíció az, amit az emberek a "milyen a jó nő?", illetve a "milyen a jó férfi?" kérdésekre adnak.

Az utóbbi definíciójában rendszerint ott van az is, hogy önálló, saját lakása, saját kocsija és természetesen munkája is van, ellenben a közgondolkodásban a nő definiálása nem terjed ki ugyanezekre. Ennek természetesen történelmi okai vannak, hisz régen csak a férfiak számára álltak rendelkezésre az olyan anyagi erőforrások, amikkel a fentebb felsorolt dolgokat el tudták írni, így evidens, hogy a "jó férfi" körülírásában kitétel volt az anyagi önállóság, illetve az anyagi támogatásra történő alkalmasság. Mivel a nők alig 100 éve dolgoznak csak nagy tömegekben, ezzel szemben a férfiak már több ezer éve, ezért még távolról se folyt le annyi víz a Dunán, hogy a "milyen a jó nő?" kérdésre a mainstream definíció arra is kitérjen, amire a férfiaké esetében, azaz, hogy legyen anyagilag független és önálló. Mivel a legtöbb ember (beleértve az itteniek nagy részét - hiába kamuztok állandóan, a nagy számok törvénye itt is érvényes...) az említett definíciók és az azokban szereplő kvázi kitételek alapján minősíti a férfiakat és a nőket, így a nők esetében sokkal elnézőbbek az anyagi hiányosságokkal kapcsolatban, hisz a "jó nő" definíciója nem foglalja magában ezeket, ellenben a "jó férfié" már igen, sőt meglehetősen nagy hangsúlyt fektet rá.

Ugyan úgy, mint ahogy a legtöbb dolognak van egy többé-kevésbé egységes definíciója az adott társadalom kollektív tudatában, úgy az ideális férfinak és nőnek is. Ez ellen akármennyire lehet kardoskodni mert vitriolos tollal írni, ez nem fog változni.

Tudom, hogy ebből egyetlen tetves szót se voltatok képesek értelmezni és már a második mondat után rányomjátok a pirosat, csupán azért írtam le ezeket, mert mániákus gépelő vagyok és örömet okoz, ha gombokat nyomhatok le, akkor hát a gombok lenyomásával miért ne írjak le értelmes dolgokat? Nem zavar a lepontozás, egyszerűen képtelen vagyok haragudni a tudatlan emberek tettei miatt, hisz azt se tudják mit csinálnak. Na én léptem, kezdődik a műszakom....

off:

Mi ketten vagyunk a tesómmal egyetlen szülői lakásra, szóval 2 felé fog menni, ha eljön az idő, addig meg semmi beleszólásom (ha apám legalább úgy tartja magát, ahogy az apja, akkor lazán eléldegél még néhány évtizedig). Az apai nagyszüleim már rég meghaltak, onnan nincs örökség, de amúgy is 7 felé ment, ha ment, mert ennyien nőttek fel apámék testvérek, anyai nagyszüleim még élnek, de a világ végén kb. és az a szegényes örökség is 3 felé fog menni. Nem fogom várni, hogy valamelyik ősöm feldobja a tappancsát, hogy örököljek. Tehát én inkább megvettem azt a kis másfél szobásat, ahol nyugalmam lehet, és az enyém, még ha kicsi is. Ráérek nagyobban gondolkodni, ha lesz egy megfelelő társam és jöhet a gyerek. Teljesen más a saját lakásomban élni felnőttként, mint a szüleimében, ahol mindig gyereknek tekintenek.

Bocs a kitérőért...