Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Keressük a tökéletes partnert vagy kössünk kompromisszumot?
Egy baráti társaságban merült fel ez a téma. Az egyik fiú azt állítja, hogy nem lenne szabad megalkudni a társkeresésben, és addig kellene keresnie mindenkinek, amig meg nem találja a tökéletest (a számára tökéletest). Én ezzel nem annyira értek egyet, mert olyat találni, aki minden szempontból ideális, iszonyú nehéz lehet.
Mire gondolok pl.?
- egzisztenciálisan legyen rendben (ezt úgy értem, ne én, a nő tartsam el
- legyen empatikus
- fogadja el a partnerének a gyerekeit illetve a gyerekeim is szeressék őt
- legyen őszinte, hűséges, lehessen bízni benne
- ne igyon, ne dohányozzon
- a szüleimnek is szimpatikus legyen
- szeressen nagyon, és ezt mutassa is ki (én nagyon igénylem, nagy a szeretetigényem)
- érdeklődési körünk nagyjából egyezzen, mindenről tudjunk beszélni; legyen határozott
- egészségileg legyen rendben
- és nem hagynám ki a kémiát sem természetesen :-)
Én úgy gondolom, hogy nálam 95%-ban ez teljesült, leszámítva, hogy a páromnak vannak egészségügyi problémái egy balesetből kifolyólag, de ezt én azonnal elfogadtam. Mások úgy lennének vele esetleg, hogy így soha....
Nekem ő a tökéletes, igazi lelki társ, nem is érdekel, hogy mások mit gondolnak vagy mondanak, csak arra vagyok kiváncsi, hogy vajon tényleg bele kell férjen egy kis "megalkuvás" a társkeresésbe vagy inkább maradjon az ember egyedül, ha nem minden 100%?
Olyat kell találni, akivel tökéletes egységet alkottok. Ez nem biztos, hogy a tökéletes ideálod (lehet, hogy a tökéletes ideáloddal nem is lenne működőképes a kapcsolatotok), de amint egymásra találtok, mindkettőtöknek egyértelmű lesz.
Nem szabad megalkudni, mert annak mindig rossz vége lesz előbb-utóbb. A családom tele van megalkuvókkal, egyik ilyen kapcsolat sem sült el jól.
Nincs olyan, hogy tökéletes. Minél több elvárás van, annál inkább biztos, hogy nincs. Vagy ha netán mégis...akkor vagy iszonyat nagy mázli kell hozzá, hogy megtaláld...vagy várhatsz 50 éves korodig.
Szerintem hül.yeség a tökéletes után áhítozni. A megalkuvás sem biztos hogy megalkuvás lesz...lehet, hogy rájön az ember, hogy aha, lehet hogy nem vagyok szimpatikus a szüleinek (ami nekem pl fontos lenne) na de kit érdekel, ha ők sem azok nekem? Akkor ez a kritérium szerintem már nem is megalkuvás..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!