Mi az oka, hogy "férfiként" sokkal nagyobb irigységgel tekintek egy szép csajra, mint egy jóképű tökéletes pasasra?

Ugye a józan ész szerint nekem a jóképű férfi jelentené a konkurenciát a társkeresésben, mégsem tudok rájuk vetélytársként tekinteni, mert az összes, nőkkel kapcsolatos kudarcom tőlük függetlenül a nők döntései alapján született. Lehet, hogy másképp gondolkodnék, ha a legjobb haverom a szemem előtt nyúlta volna le a barátnőmet, de még egy rövidtávú kapcsolat sem valósult meg, amelyben természetesen közrejátszanak a fizikai paramétereim, a nők szemében nem vagyok elég férfias. Emiatt egy elég furcsa lelki őrlődésen megyek keresztül, ha meglátok egy tuti csajt a fb-n, akkor elképesztő irigységet érzek és azon filozofálok, hogy én férfiként miért nem lehetek ilyen tökéletes. Van-e erre valami pszichológiai magyarázat?