Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Keressük a tökéletes partnert vagy kössünk kompromisszumot?
Egy baráti társaságban merült fel ez a téma. Az egyik fiú azt állítja, hogy nem lenne szabad megalkudni a társkeresésben, és addig kellene keresnie mindenkinek, amig meg nem találja a tökéletest (a számára tökéletest). Én ezzel nem annyira értek egyet, mert olyat találni, aki minden szempontból ideális, iszonyú nehéz lehet.
Mire gondolok pl.?
- egzisztenciálisan legyen rendben (ezt úgy értem, ne én, a nő tartsam el
- legyen empatikus
- fogadja el a partnerének a gyerekeit illetve a gyerekeim is szeressék őt
- legyen őszinte, hűséges, lehessen bízni benne
- ne igyon, ne dohányozzon
- a szüleimnek is szimpatikus legyen
- szeressen nagyon, és ezt mutassa is ki (én nagyon igénylem, nagy a szeretetigényem)
- érdeklődési körünk nagyjából egyezzen, mindenről tudjunk beszélni; legyen határozott
- egészségileg legyen rendben
- és nem hagynám ki a kémiát sem természetesen :-)
Én úgy gondolom, hogy nálam 95%-ban ez teljesült, leszámítva, hogy a páromnak vannak egészségügyi problémái egy balesetből kifolyólag, de ezt én azonnal elfogadtam. Mások úgy lennének vele esetleg, hogy így soha....
Nekem ő a tökéletes, igazi lelki társ, nem is érdekel, hogy mások mit gondolnak vagy mondanak, csak arra vagyok kiváncsi, hogy vajon tényleg bele kell férjen egy kis "megalkuvás" a társkeresésbe vagy inkább maradjon az ember egyedül, ha nem minden 100%?
Nem értem. Számodra ő a tökéletes, tehát akkor csak igaza van a srácnak.
Szerintem felesleges megalkudni, mindenki találja meg számára a tökéletest. Ugye mint tudjuk mindenki számára más a tökéletes.
Is-is.
Keresni kell és nem szabad valakivel csak "beérni". De azt se,hogy valakit olyanok miatt utasítsunk el,amik nem egetrengető problémák. Pl. nem tud fütyülni,vagy énekel mosogatás közben :D
Egy tőlem teljesen független kérdést tettem fel, amit viszont saját példámmal illusztráltam, a jobb érthetőség kedvéért :-)
Szóval akkor szimplán csak annyi lenne, hogy keressük a tökéletest, vagy megalkudjunk? :-)
Ez már megint a jó külsejűek kérdése; engem minden nő, a gyönyörűtől kezdve az bányarémig, MINDEGYIK elküldött mert alacsony és ocsmány vagyok.
Szóval 1st world problems...
Először is nincs tökéletes partner, csak tökéletesnek hitt partner, mert az ízlésünk folyamatosan változik, és pont attól lesz jó egy kapcsolat, hogy a felek együtt fejlődnek. Nincs olyan kapcsolat ahol ne kéne kompromisszumokat kötni, de nagyon nem mindegy, hogy mennyit és milyen okból kötünk.
Egy felnőtt ember értékrendje már keveset változik, ami fontos számára abból nem nagyon enged. A megalkuvás vagy inkább beletörődés csak olyan tulajdonságoknál merülhet fel, amit nem tartunk fontosnak, máskülönben saját magunkat csapjuk be. Vannak szubmisszív emberek akik elfogadják egy domináns ember értékrendjét és alárendelik magukat...talán erre a kapcsolatra lehetne azt mondani, hogy a feltétlen elfogadáson alapul.
Azt hiszem, ez túl intelligens kérdés, ide a gyakorira..:)
Szerintem keressük a tökéletest, és ha 95%-ban teljesül, akkor onnan már nem nevezhető megalkuvásnak ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!