Hölgyek, azok a 30 as éveikben járó férfiak, akik lustaságból, vagy önzőségből elhanyagolják magukat és nem akarnak gyereket, de még társat sem, azok BŰNt követnek el?!

érdektelenek.

Nem érdekelnek az ilyen férfiak, ahogy őket sem érdeklem én. Tudom, hogy egyre több lesz az ilyen. Hogy lenne energiájuk nőre, mikor annyi szemèttel tömik az agyukat a gép előtt... Még ha össze is hoz egy párkapcsolatot két fiatal, egy csomószor elcseszik, mivel az a sok férges szellemi táplálék amit magukhoz vesznek elraktározódik a tudatalattiba és sokszor nem is értik miért csináltak ezt, vagy azt... miért viselkedtek úgy, ahogy nem kellett volna. Hát azért mert az erkölcseinket elveszik, mialatt mi üveges tekintettel kattintgatunk ès közben észre se vesszünk.Elveszik egyszerre a erkölcsi érzésünket, az időnket és az energiánkat. Kiábrándulunk egymásból mielőtt még igazán megismertük volna egymást. Előítélettel állunk egymáshoz és kihasználjuk egymást. Nem vesszük észre, hogy a másik is érző lény. Belebújunk az okostelefonba, nem vesszük észre egymást. Arcunkon gyűlnek a ráncok, öreg fiatalok vagyunk. Kimarad valami az életünkből, legbelül érezzük, de elhessegetjük a gondolatot. Megkérdezzük másoktól, vajon normális, hogy nem akarok gyereket, férjet, feleséget? Várjuk a megerősítést. Érkeznek sorban. Persze, minden nő sárkány, minden férfi disznó. Jól teszed, hogy egyedül maradsz. Megnyugszunk kissé? De mi az legbelül a szívünkben, ami mégis lángol bennünk? Talán egy kis szikra, őseinktől, hogy hogy kéne, hogy lenne helyes, milyen jó lenne anyának és feleségnek lenni... Gépeinkből áradó kék fényáradat kioltja, a világ istenkáromló zsivaja elnyomja. Egyedül vagyunk. Senki nem szeretett még földi létünkben, szüleinken és testvéreinken kívül. Egyedül vagyunk mi, öreg fiatalok,nem érdekelnek mások, ahogy őket sem érdeklem én.