Miből jön ez, hogy a nők (főleg a vonzóbbak) mindenkit visszautasítanak, miközben manapság a férfiak oda se nagyon mernek menni?

22 éves nő vagyok. Zsigerből elutasítani azt szoktam, aki bunkó (a "jó a segged" nem minősül bóknak egy idegentől), viszont ez nagyon kevés embert takar. Ha pedig elmegyek egy randira, és nem jön be a srác, és elutasítom, akkor én vagyok a dög, mert hitegettem. Azt már csak jogom van eldönteni, ki tetszik (a férfiak sem mennek oda ahhoz, aki taszítja őket a külső vagy belső tulajdonságaival). Szóval mindegy, hogy rögtön vagy később jön az elutasítás, utálkozó mondatok fogadnak.

A mérce 22 évesen, átlagos alkattal és arccal, egyetemistaként:

- 3 sráccal volt komolyabb dolgom, ebből 2-vel én szakítottam, egy pedig velem

- randizni összesen 5-en hívtak

- magához kb. 10 pasi hívott fel (nem mentem)

- bulikban mondhatni népszerű vagyok, ezenkívül táncolok, emiatt is sokan kérnek fel

ennyi...

A lényeg, hogy mutogathatunk egymásra, hogy ki a hibás, a végeredmény mégis az, hogy az emberek magányosak, szóval senki nem nyer...

Szerintem nem paradoxon.

3szor mentem oda, 3szor utasítottak el és ebből 3szor ordenáré tapló paraszt módon.

Nem érdemeltek negyedik lehetőséget, ennél én többet érek.