Egy amputált lábú férfi egy nőnek se kell?

Még nagyon fiatal vagy - a korban hozzád illő lányok még nem komoly kapcsolatot, hanem egy menő partnert keresnek :). Járj társaságba, ismerkedj, mutasd meg, hogy klassz ember vagy, és előbb-utóbb összejön valami.

A lányoknak idősebb korukra nagyobb tapasztalatuk lesz, más dolgokat kezdenek értékelni, nem a csinos pofit, meg a labdarúgó karriert ;).

Ezt onnan tudom, hogy én is jártam olyan sráccal, aki protézissel élt. :D Persze, vannak necces szituációk: a "gyalogoljuk le azt a két megállót", illetve a "rossz a lit, a haverom meg a 10. emeleten lakik" nálunk is játszott - de szerintem ilyen minden kapcsolatban van...

Nagyon sajnálom, hogy a balesetből adódó traumád mellé még ez is bejátszik.

Szerintem is az lehet a helyzet, hogy a korodbeli lányok még pusztán éretlenek, és nem tudnak mit kezdeni egy ilyen érett hozzáállást igénylő helyzethez. Majd ha idősebb leszel, szerintem nagyobb esélyed lesz :) Ne add fel! ;)

32/N

Szervusz!

Nagyon jól tudom, hogy milyen helyzetben vagy. Nekem tegnap volt az évfordulója, hogy leamputálták mindkét lábam (térd alatt) egy elég durva baleset miatt... (19/F)

De az előző felszólalók többségére még véletlenül se hallgass! Leginkább talán az 1. felszólalónak volt igaza. Én a baleset óta is gondtalanul csajozok, és élem vidám kis életem. Nem kapok visszautasításokat (legalábbis a lábaim miatt nem).

A felszólalások jórészénél gyakorlatilag hányingerem támadt... -_- Mi az, hogy esélyed sincs? Meg, hogy nehéz dolgod lesz... Hülyeség!

Nem azért utasítanak vissza a lányok, mert hiányzik az egyik lábad... hanem azért, mert szar a kisugárzásod!

Az elmúlt évben nagyon jól megtapasztaltam, hogy 2 módon lehet egy ilyen állapotot kezelni.

1) Nyomoréknak érzed magad, és sajnálod magad. - ilyenkor a lányok is csak egy elcseszett fogyatékost látnak benned, akivel csak súlyosan defektes nők kavarnának.

2) Büszke vagy rá, hogy egy ilyen baleset után is felépültél, és jársz! (ha megteheted, sportolj is valamit!) - ilyenkor a lányok nem gépszörnynek fognak látni, hanem csodálni fognak, mert azt látják, hogy ez egy már-már legyőzhetetlen srác, aki sosem adja fel! (nincs vonzóbb tulajdonság egy férfiban a lelki erőnél... használd ki!)

Igazából felesleges a nőket hibáztatni, hisz neked is egy nő kell. Alkalmazkodj! Higgy nekem, a lábaddal semmi baj! ;) Csak szerezz egy kis magabiztosságot, és gondold át ezt a baleset dolgot...

Amíg TE nem szereted magad, addig hogy várhatod el egy nőtől, hogy szeressen?

Remélem kapsz egy kis lendületet. ;) Ha szeretnél, írj privátot, szívesen segítek!

Üdv.: Tamás

ui.: több felszólalónak is szólt ez az üzenet... ne sajnáltassátok magatokat, amiért nem vesznek észre a nők! A kisugárzás a lényeg, nem a külső (a külső csak minimálisan fontos, hogy ne szakadj össze a retektől, meg ne legyél kvázimódó, de egyébként nem az a lényeg! Igazából egy kvázimódó is simán talál magának nőt, ha jó a kisugárzása...)

Nem leszek álszent, van az a testi fogyatékosság, ami igen nagy hátrányt jelentene nálam. Ez nem azt jelenti, hogy beleszeretni ne lennék képes egy emberbe, aki ilyesmivel bír, azt meg végképp nem, hogy paraszt módon utasítanám vissza. Az viszont biztos, hogy komolyan fontolóra venném, mennyire akarom én ezt a kapcsolatot.

A kérdező problémája nem ilyen, hiszen attól, hogy elveszítette az egyik lábát, még simán képes ellátni saját magát, sőt, akár a megjelenése is lehet vonzó. Nem hinném, hogy kikosaraznám csupán emiatt. Mi azért nem járnánk jól egymással, mert ahogy elnézem, ő nem valami ép lelkileg, és sajnos én sem vagyok az. Kétlem, hogy abból sok jó származna, ha egy negatív pasi összekerülne egy szintén negatív csajjal (aki mellesleg pszichés beteg is), mindkettőnknek fokozott odafigyelésre és törődésre lenne szüksége a partnerétől, meg persze sok pozitív gondolatra, és ezt egymásnak képtelenek lennénk megadni.