Van olyan lány itt akinek 23 éves koráig még nem volt barátja, ha igen miért?

Jelen! Az okokat pedig az 1-es es a 4-es leirta szepen. En is eleg onbizalomhianyos voltam, sokat csufoltak, nem is hittem, hogy lehet vlkim (egyejszakasokra lehetett volna, es mai napig lehetne). Es elegge magamba fordulo is voltam emiatt (is). 23 evesen is csak egy atlagno voltam, ez a mai napig igy is maradt (bar ma mar el tudom hinni, h van eleg ritka szamban ugyan, de aki szerint lehetek szep), de ma mar kicsit tobb az onbizalmam. Velem nagyon jol el tudnak lenni a palik, hulyulni, beszelgetni, stb, de ennyi. Ezek a palik azok, akik nekem baromira tetszenek, mert kedvesek, intelligensek, udvariasak. Es van a masik kategoria, aki csak szexet akar. A barat a szep noknek jar, a tobbinek marad az egyedullet.

Es valoban, a hiszti is fontos, de en nem vagyok sz@rkevero, nekem kell a nyugalom.

Másfél hónapnyira voltam attól, hogy betöltsem a 23-at, mire lett barátom. Már nem vagyunk együtt, de nem volt túl rövid se.

Önbizalomhiányos voltam (vagyok is), tipikus furcsa ember, 16 éves koromig látványos testi hibával. Nem vagyok csajos csaj, erőltetnem kell, hogy érdekeljen a kinézetem.

Úgy kb. 17 éves koromban kezdett zavarni, hogy furcsa vagyok, más vagyok, mint a többiek. Az eddigi kb. 7 év alatt - és a folyamat szerintem tart, de fog is még szerintem - azon dolgoztam,

-- hogy legyen olyan öltözködési stílusom, ami jó nem annyira divatos és inkább sportos, de nem áll rosszul és az enyém.

-- hogy húzzam ki magam és emeljem a fejem

-- hogy mosolyogjak többet - és persze mindezt lehetőleg őszintén

-- ne legyek annyira negatív, fogjam fel, hogy nagyon sok dologért lehet tenni, ha pedig teszünk érte, akkor gyümölcse lesz!

-- ha beszélgetés van, akkor se azt mondogassam, hogy én ezt nem szeretem, nekem ez nem megy... ha nagyon nem az én pályám, amiről beszélgetnek és nem tudok nem megszólalni (sajnos nem vagyok csendes ember!) vagy kellemetlen lenne, ha csendben bólogatnék, akkor elmondom ugyan, hogy ez nem az én pályám, de igyekszem hozzátenni (teszem azt valami hasonlót), ami viszont igen.

-- azon még dolgoznom kell, hogy ne hozzam fel állandóan (főleg ne társaságban) azt az élethelyzetet, amiben épp vagyok/voltam és negatív. Ne szidjak másokat, körülményeket és ne siránkozzak többször ugyanamiatt ugyanazon emberek előtt (lásd hárommal előbb)

-- hogy sportoljak, az egyébként jobb közérzetet is ad, és javítja az alakot, ezért elhiszi az ember, hogy nem olyan rossz az alakja, a jobb kisugárzást a férfiak (is) észreveszik

-- hogy egyek egészségesen - ez nehezebben megy, nem vagyok zöldséges emberke és nagyon szeretem az édességeket. :D De ha sikerül, ez is jobb közérzetet, ezáltal akár jobb kisugárzást is ad.

-- hogy elfogadjam, hogy engem nem érdekelnek a koncertek, partik, szórakozóhelyek, kocsmába szeretek menni, de oda se azért, hogy támolyognom kelljen kifele...

-- hogy elfogadjam, hogy sok dolog érdekel, sok hobbim van, sok dologról olvasgatok, ezért filmekre ritkán marad energiám, időm.

Ha okokról beszélünk, nálam a fentiek és a magam elfogadása.

Amúgy voltak próbálkozások, nekem is udvaroltak, én is próbáltam flörtölgetni korábban is.

Egyébként több ismerősöm is 25-27 éves korában talált csak párt (akkor viszont lehet rögtön olyat, akivel most igen komoly a kapcsolatuk), vannak 30 feletti ismerőseim is egyedül, akik mosolygósak, adott esetben kifejezetten jól néznek ki, eljárnak ide-oda.

Szóval ki tudja.