Van olyan lány itt akinek 23 éves koráig még nem volt barátja, ha igen miért?

Igen, elég sok oka van, de akkor mondjuk úgy, hogy éretlen voltam amúgy is hozzá régebben, és nem vagyok a legszebb, ezt mondanám 2 fő oknak. Megmondom őszintén nincs kedvem kisregényt írni, de úgy is az lesz a vége, mert különben kapok 20 privátot, hogy írjam már le, hogy miért és nem akarok-e ismerkedni. (Nem, itt aztán biztos nem:D)

Szóval akkor röviden, gimiben nagyon gyerekes és éretlen voltam, későn érő típus, hogy így visszagondolok rá igazán nem is akartam pasit, inkább szólt arról, hogy ne legyen ciki, hogy nekem nincs. Nem voltam szép lány, és nem is nagyon foglalkoztam magammal, 17 évesen kezdtem el sminkelni és kezdeni valamit igazán magammal (bár erre valószínű rásegített, hogy sokat csúfoltak, szóval az önbizalmam 0 volt és nagyjából elhittem, hogy nekem semmi se járhat). Aztán 17-18 éves koromban jött a változás, egész kikupálódtam, leérettségiztem, normális emberek közé keveredtem, de még mindig volt annyi minden az életemben, hogy nem kötött le annyira a fiúzás, és olyan 21 éves korom körül jött el az, hogy azért most már tényleg jó lenne egy barát. Csak akkor jön a következő kérdés, hol ismerkedjen az ember?

Sok kérdésnél látom azt a képet mások fejében, hogy ha fiatal nő vagy elég egyet pislognod és már a lábad előtt hevernek a pasik: Lehet ha kiemelkedően szép vagy ez bejön, de ott se feltétlen komoly kapcsolat céljából... Átlagos/csúnyácska csajként ez közel se megy már ilyen gördülékeny, és nagyjából az ismerkedésnél ugyanazok a problémák merülnek fel, mint a pasiknál. Hol ismerkedjen az ember komoly kapcsolat céljából? Én a netes ismerkedésben nem hiszek, illetve simán nem vagyok olyan kétségbeesett, hogy beregisztráljak ilyen oldalakra. (De onnan is leginkább azt hallja az ember, hogy senki se gondolja komolyan az egészet és 2 heti szédítés után jön a friss husi.) Továbbá nem egy átlagos Morrisons bulin fog megismerkedni élete párjával az ember. Innentől kezdve már mindjárt nem is olyan tág az a kör, mert ha az ismeretségi körben nincs olyan ember, akivel kölcsönösen egymásra találnátok, akkor aztán lehet is várni...

Amúgy minden közeledés felém nem volt komolyan vehető (kb 1000. csajként fűzött ismerős, idősek beszólogatása), tehát nem olyan próbálkozásokban volt részem, amiből bármi is lett volna. Volt 2 olyan srác, akivel el tudtam volna képzelni valamit, de úgy hozta az élet, hogy soha többé nem találkoztunk, pedig az egyiknél még el is határoztam, hogyha legközelebb találkoznánk kezdeményezek.

Röviden ennyi.

Amúgy annyit tudnék elmondani a tapasztalataimról utólag, hogy:

- Ki kell mozdulni, nincs de. Lépj ki a társkeresőből és menj el kocsmázni, koncertekre, előadásokra.

- Nem árt, ha van személyiséged, és esetleg ezt megpróbálod megmutatni a másiknak is. Vagy hát tudod, kinek mi. Neked megfelel akár egy zsák krumpli is? Ha nem, akkor meg működik az adok-kapok.

- Döntsd el, hogy most ezt tényleg akarod, tényleg azt üzened a másik felé, hogy nyitott vagyok rád, vagy csak siránkozol valaki után, de közben magad se hiszed el, hogy "jogosult" vagy valakire.

- Értékeld magad, mert meglepő módon ha egy nagy semmire tartod magad, akkor mások is annak fognak. Merj álmodni, de tenni is érte!

A mai napig nem raknának a magazinok címoldalára, de az adottságaimhoz képest szerintem egész jól szoktam kinézni, szoktak dicsérni, hogy csinos vagyok aznap, jól öltözöm, stb. Illetve mióta nem csak negatív visszajelzést kapok, ha csak kinyitom a szám egész jó humorérzékem lett. Vagyis mindig is volt, csak nem tojom össze magam, ha mások előtt fel kell szólalni. Ennyi. Ne a világban várd a változást, mert csak magadat tudod megváltoztatni!

2/2

Igaz, nem gondoltam végig, hogy nincs mindenki megáldva azzal a józan ésszel, hogy felfogja mit lehet megváltoztatni, és mit nem. Meg hogy nem mindenkivel illik össze egy ember.

Barátom még nem volt, ismerkedésem viszont igen, az is csak régebben, mert már több, mint egy éve senki rám sem néz, pedig eljárok szórakozóhelyekre, sétálni, egyéb helyekre, ahol emberek vannak, és "normális" férfiak, de ők valahogy nem vesznek észre. Pedig én szeretem a kockább fiúkat, de még ők sem akarnak tőlem soha semmit. Amikor ismerkedtem, sok visszautasítást kaptam ilyen fiúktól... szóval most már feladtam az egészet.

De azt hiszem tudom az okát, hogy miért vagyok még mindig egyedül. Engem a prímszámok érdekelnek, és nagyon el tudok merülni ebben, meg más matematikai témában, ha éppen gondolkozom. Azt szűrtem le, hogy a férfiak/fiúk nem szeretik az elvontabb lányokat, még akkor sem, ha ők is elvontabbak. És ez független attól, hogy lány hogy néz ki.

Alapjáraton viszont nagyon nyitott, meg vidám tudok lenni, emiatt nagyon szeretnek velem beszélgetni a fiúk, de sajnos csak beszélgetni. Mindegyiknek van kapcsolata, barátnője, mégis keresi a társaságom. Igazából ezt nem is nagyon értem.... Ha van friendzone lányban, akkor annak a mintapéldánya én vagyok. :D

Plusz nagyon nehéz engem kihozni a sodromból, és azt is megfigyeltem, hogy a fiúknak szüksége van a jelenetekre, hisztikre, és én ilyeneket nem tudok művelni. :D Amikor ismerkedtem egy kockább fiúval régen, és megmondta, hogy mégsem akar tőlem semmit, rögtön utána egy hisztérikával jött össze, és azóta is azután fut.

Hát, nekem meg maradnak a prímszámok :) 22/N

Jelen. Lehetett volna korábban is, de saját világom foglya maradtam, mint a szerepé is, miszerint csak egy szórakozott fura alak vagyok. Még ha valamiképp jól is nézek ki, nem vagyok az aki barátnője lehetne valakinek. Kalandokból, barátokból, habzsolt életből akad. Van életem ami lekössön. Na de a szerelem, nem illek bele a képbe. Persze álmodozom, és pár napig még bízni is tudok az aktuális illetővel közös jövőben, aztán mindig visszakeveredek magamhoz.

Majd ha találok valakit aki oly lökött mint én....Szeretem amilyen vagyok, de a többség ellen lenni nagyon fárasztó, és persze szeretek mindenkit, de kilógni a sorból, ha az ember épp unja hogy nem ért szót senkivel kimerít. Így a randizás lassabb formái sem jönnek be nekem sokszor, túl sok a mugli.

Volt barátom, de nem jutottunk sokra.. én is csak azért kerestem, hogy valakim legyen, aztán szakítottam

most már nagyon szeretnék szeretni valakit

wow,GYK-n ilyet is lehet olvasni? wow, eddigi legnormálisabb válaszok az egész párkapcsolatokrol szóló témában. köszi!!

27F

30 éves koromig nem volt barátom.

Gimiben a tanulással voltam elfoglalva, nem érdekeltek a fiúk. De a mi osztályunkban nem is volt divat ez a fiúzás/csajozás. Az osztályunkban csak egy lánynak volt barátja időnként. Egy másik lánynak pedig a gimi vége felé kezdett udvarolni egy srác (ők aztán össze is házasodtak).

Amikor egyetemre mentem engem is hívtak randizni 2-en, de nem akartam párkapcsolatot, ezért visszautasítottam őket.

Olyan 27 éves korom után gondoltam, hogy lassan jó lenne, és kezdtem jobban ismerkedni fiúkkal. Megismertem a jelenlegi páromat és azóta már házasok vagyunk.

Ő volt az első barátom. És nem voltak szexkapcsolataim előtte, mielőtt valaki megkérdezné. Nagyon jól megvoltam szűzen.

Egyébként én mindig nagyon komoly dologként gondoltam a párkapcsolatokra, mint valami amiből esetleg házasság lehet, ezért is nem mentem bele párkapcsolatba egészen addig, amíg nem éreztem úgy, hogy már megállapodnék. És számomra a "már megállapodnék" nem azt jelenti, ahogy sokan értelmezik, hogy már kiszórakoztam magam. Inkább azt, hogy most állok készen a felelősségre amit egy párkapcsolat/házasság jelent.