Miért mutat mást sokszor a férfiak tapasztalata, mint a nők állítása társkereséssel kapcsolatban?

Sokkal bonyolultabb kérdés, egy cikkben egyszer bitang jól összefoglalták azokat a dolgokat, amik fontosak.

Egy nő alapvetően két csoportra bontja a férfiakat. Akikkel lefeküdne, és akivel soha az életben nem feküdne le.Ezt ők maximum két perc alatt döntik el. Így működnek :)

Ha megkérdezel egy nőt, hogy "milyen palit szeretnél?" fog mondani ilyeneket, hogy "kedves, udvarias, segítőkész" de ilyenkor automatikusan egy az első csoportban lévő férfiról beszél.

Ha Te a második csoportban vagy, hiába felelsz meg minden kitételnek, nem fogsz neki kelleni. Inkább összejön valakivel az első csoportból, még ha az semennyire sem felel meg az igényeinek.

Dióhéjban ennyi.

Pontozzatok le, de az igazságot írom, válaszul a #2-nek:

Nemrég megtetszett egy srác akivel egy szakon vagyunk már úgy másfél éve, de eddig nem soroltam őt semmilyen "kategóriába", egyszerűen ott volt, néha beszéltünk pár szót, és kész. Nem láttam soha olyannak "akivel lefeküdnék" vagy olyannak "akivel nem feküdnék le".

Viszont mostanában megtetszett. Ilyenkor mi van? :D Állításod szerint még mikor először megláttam el kellett volna döntenem hogy az életben akarok-e tőle bármit is valaha. :D

Mert a nőkön van egy vékony cukorréteg, ami leperegne, ha bevallanák az igazi vágyaikat, szóval inkább kamuznak valami "nem számít a külső, a lényeg, hogy kedves legyen" dolgot, aztán meg jól leugatják azokat, többek között engem is, akik szóvá merik tenni, hogy ez a közhely már kezd kicsit unalmas lenni. Ez a szóban forgó cukorréteg a nőiség metaforája, bár gondolom erre mindenki rájött, aki okosabb egy doboz joghurtnál, szóval nagyon fontos, hogy meglegyen a "kedves és megértő angyalka" látszat, ami elfogadást és megértést sugároz, de mint azt írtam, ez csak a látszat. Ami a cukorréteg alatt van az a valódi természetük. A cukorréteg az, ami azt mondja, hogy "jaj, hát nem baj, ha nem annyira szép, ha tud szeretni, akkor az elég", a valódi énjük azonban egészen mást akar. Van egy régi koreai közmondás: "mindenkinek három arca van: egy, amit a világnak mutat, egy, amit a hozzá közelállóknak, egy pedig, amit csak saját maga ismer". A harmadik arc az maga az individuum, ez pedig sok nőnél annyira sekélyes és sötét, hogy kénytelenek magukra kenni a cukorréteget, máskülönben senkinek sem kellenének, max. egy-két menetre.

A férfiaknál egész más a helyzet. Közöttük állandóan megy egyfajta verseny az élet minden területén. Barát-barát és testvér-testvér között egyaránt. Ezt a versenyt érzik a nők és igyekeznek mindig a nyerteseket kiválasztani. Mivel egy versenynek csak egy nyertese lehet, vesztese viszont egytől-ezerig bármennyi lehet, ezért a nők mindig az az egy nyertest fogják keresni a férfiak között. Ha nem találják, akkor beérik a másodikkal, ha őt se találják, akkor a harmadik jön és így tovább, szóval egy férfi csak akkor jöhet össze nővel, ha a képzeletbeli rangsorban már nincs előtte más férfi. Olyan ez, mint a királyválasztás. Ha a királynak meghalt a legidősebb fia, akkor a korona az öccsére száll, ha ő is megmurdelt, akkor jön a harmadik fiú, ha pedig már egyetlen gyerek sincs, akkor jön a király testvére, illetve, ha ő is hulla, akkor az unokatestvére, de elsőre sose lesz király az unokatestvér. A legtöbb férfi a társkeresést tekintve csak egy unokatestvér, ez a szerep pedig meglehetősen frusztráló tud lenni. Érzik magukban, hogy képesek ők is királyok lenni, de sose adatik meg nekik az esély a trónra lépésre, a stressz, amit ez okoz pedig sokszor meglehetősen negatívan hat a személyiségükre, az ilyenekből lesznek a RedPill-es látens nőgyűlölők.

"Miért mutat mást sokszor a férfiak tapasztalata, mint a nők állítása társkereséssel kapcsolatban?"

nem tűnt fel, hogy ezzel azt írod, a férfiak igazat mondanak, a nők pedig csak állítanak valamit?

nézd fordítva a kérdést a lánybarátaiddal kapcsolatban. ha egy férfinak nem tetszik egy lány, vagy nem figyel fel rá, nem jellemző, hogy kérdőre vonnák. valószínű, hogy számodra is van annyi érdektelen csaj a környezetedben, mint ahány jelentkezőt ezek a lánybarátaid figyelmen kívül hagynak.

még egy trend, leginkább innen a fórumról ismerem: ha mégis kezdeményeznek az általában elutasított srácok egy kevésbé felkapott lánynál, akkor kikérik maguknak, ha nem lesznek befutók. mert mi ez, hogy ez a kis nulla csaj így leírta őket, mire olyan nagyon büszke.

ez durván sértő.

Azért mert a legtöbben olyannal jönnek össze, vagy olyan társra vágynak, akihez vonzódnak(a vonzalom viszont megmagyarázhatatlan dolog, mindenkinek kicsit más a vonzó). A gond pedig az, h vannak olyan gyökerek, akik kitalálják, h szerintük mi a vonzó és általánosítanak, azt hiszik, h mindenki számára az általuk kitalált hamis a kép a vonzó, és aki nem olyan, annak esélye sincs, ezért nem is próbálkoznak, csak panaszkodnak h nem kellenek senkinek szidják az ellenkező nemet, és közben észre sem veszik ha tetszenek valakinek(ilyenek férfiban és nőben is vannak).

A másik pedig az, h sokan személyes sértésnek veszik, ha elutasítják őket, és nem értik meg, h ez nem sértés, csak a másik egész egyszerűen nem vonzódik hozzájuk.

Szerintem ez a legtermészetesebb dolog a világon, h az ember olyan párt akar, akihez vonzódik. Én férfiként teljesen megértem azokat a nőket, akik elutasítanak valakit akihez nem vonzódnak, hisz én se jönnék össze olyan nővel, aki nekem nem jön be. Ez nem bunkóság, hanem teljesen normális dolog.