Más is észrevette már magán, hogyha egy ideig nincs senkivel, elkezd falakat emelni maga köré?

Jó tudom, hogy fiatal vagyok, de mégis valahogy azt érzem, hogy mivel már egy ideje nincs senkim, eltávolodtam teljesen attól, hogy akár legyen is, pedig vágyom rá...

Most pár hónapja bekerültem egy új közösségbe, és azt hittem, hogy itt majd megoldódnak a problémáim, de rájöttem, hogy igazán nem is tetszik senki... Szóval már így bennem van a hiba, de amiért ez van, már az önbizalmam is teljesen lecsökkent meg minden. És az a furcsa, hogy már elég sok emberre nyitott is lennék egyébként, de azt vettem észre, hogy senki sem akar nyitni. (Pedig azért én úgy gondolom, hogy az első lépést legalább a fiúnak illene megtennie, de ha neki sincs önbizalma, akkor nem teszi meg, ha pedig van, akkor elvárja, hogy a lányok majd fussanak utána.)

Na mindegy ebből kifolyólag, hogy senki se érdeklődik, még jobban lecsökkent az önbizalmam. És tudom, hogy ahhoz, hogy érdeklődni akarjon valaki, pont hogy kéne, hogy legyen, hogy megfelelő legyen a kisugárzásom is meg mit tudom én, de már teljesen "kiégtem."

Még a hab a tortán, hogy 1-2 óra szabadidőm van mondjuk naponta, szóval egy komoly kapcsolat szerintem bele se férne, meg annyira energiám se lenne, nem is vágyom rá..

Na mindegy ebből az egész történetből nem is tudom mit akartam kihozni, köszi aki elolvasta, ha esetleg valaki tudna szolgálni valami tanáccsal, annak örülnék. :)

20/L