Csak szerintem lett olyan kiváltság a párkapcsolat, mint egy új lakás vásárlása?

Utóbbi a rendszerváltás előtt sokkal könnyebb volt, mint most. Ma viszont pl. 200 ezres fizetés mellett csak kemény hitelre lehetne venni egy 30 milliós lakást. Na ugyanezt érzem a szerelemben is. Igaz én fiatal vagyok, de apám elmondása szerint is régebben bármilyen nővel összejöhetett egy férfi, mert nem volt akkora konkurencia a férfiak között, a nők pedig nem igazán kalkulálhattak azzal, hogy majd megérkezik egy olasz kinézetű alfahím. Csak az igazán lúzerek és alkoholisták lettek egyedülállóak. Most viszont az ismerőseim körében is tapasztalom, hogy nem elég egy stabil munkahely és normális személyiség. A nőknek annál sokkal több kell (presztízs, jóképűség, sportos de egyben elegáns kinézet). Amit meg tényleg nem értek: Rengeteg jóképű pasast látok mostanában az utcákon és sokszor elgondolkozom azon, hogy ezeket esetleg mesterségesen tenyésztik. Tudom, hülyén hangzik, de abszolút nem látszik rajtuk, hogy "eche" magyarok lennének. Pedig mi nem is vagyunk olyan multikulti társadalom, mint pl. Belgium. Illetve még az is feltűnt nekem, hogy talán a nagyon fiatalok srácoknak van még több esélyük a csajozásban. Mert sokszor látok, dekoratív 15 éves kiscsajokat együtt smárolni (akiken látszik, hogy iszonyú jó csajok lesznek 3-5 év múlva), járkálni meglehetősen előnytelen kinézetű és nyikhaj gyerekekkel. Szerintem ilyen korban még nincs megfelelő önértékelése a lányoknak és sokkal naivabbak is. 18-20 felett ez már egyáltalán nem jellemző, addigra a nők elég tapasztalatot szereznek minden téren, hogy reálisan tudják felmérni a lehetőségeket.