A folyton a nők miatt nyafogó, vergődő, párkeresésben sikertelen srácokon lehet valahogyan segíteni? Ha igen, hogy?

Azon nem lehet segíteni, aki nem akarja.

Aki akarja, az megfogadja a tanácsokat, mert a "legkisebb is számít".

Mikor fogjátok fel végre, hogy az önsajnálattal nem lesztek előrébb?

(saját példa: évekig azon keseregtem, hogy mikor lesz már párom, kétségbeesetten akartam magam mellé valakit. Aztán néhány hónapja megszűnt ez a nyomás rajtam, találtam dolgokat, amikkel elvagyok; és higgyétek el, ilyen elégedett még soha nem voltam mint most. Sokkal felszabadultabb vagyok, mint mikor rástresszeltem a párkeresésre. Megadom neki a lehetőséget, de sokkal könnyebb úgy, ha nem ez az ember elsődleges célja.)