Ha a nőknek nem számít a külső, akkor a következő pasijuk hogyhogy egy fokkal mindig jobban néz ki, mint akit elhagytak?

Szerintem igen kevesen mondják, hogy egyáltalán nem számít a külső, ámde többféle típus tetszik, nem mondhatjuk, hogy csak és kizárólag egyfajta kinézet az egyedüli nyerő, az exem pl objektíven ugyan jobban néz ki, mint a vőlegényem (és még jártam az exemmel, mikor megismerkedtem a vőlegényemmel, és hazudnék, ha azt mondanám, az ismerettségünk nem gyorsította fel a szakítási folyamatot), de attól még a vőlegényem is igen vonzó férfinak tartom. Sőt, ha nem úgy érezném, hogy jobb választás, mint az előző, nyilván nem léptem volna tovább rá.

De csak hogy akkor ellenpéldaként szolgáljak: az exem magas, izmos, tényleg az a tipikus jóképű srác, a vőlegényem bár magasabb nálam, azért nem egy kifejezetten magas férfi, pocakkal, és inkább helyes, cuki arccal, mint jóképű fejjel. Anyagi különbség kettejük között csak azért van csak, mert az exem még egyetemre járt, a vőlegényem meg már befejezte az iskolát és évek óta dolgozik. Ez nem volt különösebben hatással rám, amikor összejöttünk a vőlegényemmel, ez még nem igazán volt téma közöttünk, eleinte a tényleges korát sem tudtam, 4 évvel fiatalabbnak hittem.

Az lényeges, hogy nekem tetsző férfiról legyen szó, ha összeállok valakivel, de az a külső számít témakör nem olyan egzakt, hogy csak kigyúrt és magas és nem is tudom milyen egyéb tulajdonságokat mondtok csak elfogadhatónak, és nem, ha életre szóló kapcsolatról beszélünk, akkor nem lesz csak és kizárólag a külseje miatt valaki a partnerem.

Persze, azt a fránya genetika. Sok ismerősöm, haverom nem szuper gazdag, modell külsejű, magas vagy híres, mégis van barátnőjük. Ha bemész egy gyárba, a munkások nagy részének szintén van barátnője vagy felesége, pedig nyilván nekik sincs túl sok pénzük és viszonylag kevés kétméteres kigyúrt modell dolgozik közöttük.

Majd ha kihoztad a külsődből és a személyiségedből is a lehető legtöbbet, fél évig napi szinten aktívan ismerkedsz lányokkal és úgy sem jön össze semmi, akkor visszatérhetünk ehhez a kérdéshez.

Ha ezek annyira elterjedtek lennének, elmondanád, hogy van mégis rengeteg minimálbérből élő férfinak is felesége, barátnője?"

Ezek a srácok nagyrészt a húszas éveikben végig egyedülállók voltak, vagy esetleg komolytalan kapcsolatokban volt részük. Harminc körül találnak egy korban hozzájuk közeli kb. 28-30 éves kiélt nőt, aki szeretne végre megállapodni valahol, mert éveken keresztül nem kopogott az ajtaján a BMW-s herceg (vagy éppen éveken keresztül ilyenekkel dugatták magukat, csak a herceg éppenséggel lepattintotta őket), s ha ló nincs, jó a szamár is alapon megállapodnak végül egy szerény életvitelű melóssal. Nagy logika.

12-es.

Fél évig? Ne röhögtess,kérlek.8 évig csináltam azt,amit magyarázol. :)

És semmi nem jött össze az égvilágon,egy randi sem...

Örülünk neki,hogy a te ismerőseid ilyen szerencsések,de attól senkinek nem lesz jobb még,hogy nekik összejött.A másik az,hogy lehet csak te nem látod őket annyira vonzónak férfiként,de a nőknek attól még lehetnek azok,és jóképűek...

Mindig mikor megyek az utcán,nézem a párokat,és mindig ez jut eszembe:-Na ott van már megint egy szép és aranyos csaj,ismét egy b**igyerekkel az oldalán...

Olyat viszont nagyon ritkán látok,aki barátnővel van,és tényleg megérdemli,és nem az a felvágós,tipikus bunkó gyerek.A 80-90%-uk az utóbbi sajnos,akiknek van párjuk.

24/F