Hölgyeim, ki érez közületek nehézséget a társkeresésben? Ennek mi a fő oka?

Én igen, mert eléggé introvertált vagyok. Eddig volt két barátom, de nincs túl nagy szerencsém az ilyesmiben. Nagyon érzelmes vagyok, mégis nehezen mutatom ki az érzéseimet.

18l

Engem gyerekként nagyon megpróbáltak elnyomni, így mikor elkezdtem önmagammá válni, szembesültem vele, mennyire másképp gondolkodnak rólam mások, mint én magamról.

Akadtak/akadnak nehézségeim a társkeresés terén, ami részben az előbb említett dolgokból adódik, belőlem egy visszahúzódó szürke kisegeret akartak csinálni, aztán mikor kiderült, hogy szűk rám az a szerep, sok ismerősöm elmaradt mellőlem. Így aztán egy időben egyáltalán nem volt tartós ismerősi köröm, mostanra (30-as éveimre) meg összevissza vannak ismerőseim, de nem kifejezetten összefüggő közösség, mint ami gyerekkoromban jellemző volt, így aztán nem feltétlenül társasággal mozdulok ki, ha megyek valahova.

Van egy másik problémám, ami a családomból teher, és amíg egy fedél alatt élek/éltem (már nem sokáig) ezzel a gonddal, addig nem tudtam hosszú távon működő párkapcsolatot kialakítani, mert ez elriasztja az embereket.

Én. A hülye kettős személyiségem miatt. Egyrészt okos, művelt, értelmes témákról beszélgetni szerető lány vagyok, kapcsolatok terén ragaszkodó és igazi társat keresnék magam mellé, nem csak úgy elleni akarok valakivel akit éppen hoz az élet. Másrészt viszont szeretek bulizni, kocsmákba járni, elég sokat iszok, cigizek is, egyéjszakás kalandokba is bele megyek ha épp nincs barátom.

Szóval van egy intellektell énem meg egy züllött énem és nem ismerek olyan fiút aki mellett mind a kettőt ki tudnám élni.