Tényleg érdemes hagyni, hogy küzdjön a pasi, a vadász ösztön miatt?

A felszínes embereknek valóban fontos a játszmázás.

Nekünk őszintébbeknek nem kell, sőt taszító. Ha egy csaj nem adja, keresek másikat. Mert ha őszintén nem adja, akkor felesleges tepernem, ha játszmázásból nem adja, akkor meg úgysincs rá szükségem.

Soha nem értettem, hogy mi értelme a játszmázásnak.

Ha nem tetszik a srác, elküldöm és egyértelműen tudatom vele.

Ha meg tetszik, akkor meg nyíltan a tudtára adom, de csak akkor, ha látom, hogy kölcsönös az érdeklődés.

..............................

Az ember nem ösztönlény, legalábbis az értelmesebbje nem az, szóval hagyjuk már ezt a fél-ezo baromságot az anyai meg fészekrakó ösztönökkel együtt. Az ember nem egy kißaszott lúd vagy kutya, szóval ne hivatkozzunk ösztönökre, sőt már a rohadt csimpánzok se intuícióból vadásznak, hanem megfigyelések és helyzetre szabott taktikák által. Szóval aki azt hiszi, hogy egy oltári nagy császár az ösztönei miatt annak gratulálok, mert egy szardobáló majom alatt van az intelligenciáját tekintve. Mellesleg mit képzelsz magadról, hogy te csak úgy passzióból elvárod, hogy szenvedjenek érted, mert akkor jobban fognak becsülni? Kívánom, hogy köss ki egy erőszakos állat mellett, aki csak úgy hobbiból kirugdossa a fogaidat, mert ő meg az "asszony verve jó" elvet vallja a magáénak, ami kb. egy szinten van a te elképzeléseiddel. Eszetlen nagy hülyeség azt hinni, hogy azért, mert szenvedtél valamiért, azt jobban fogod értékelni, egy 9 órás esti műszakos melóért is lehet szenvedni, na akkor azt automatikusan szeretni fogják?

Idióta luvnya...

Ha valaki elutasító, hagyom a francba. Ha már csak nem keres legalább annyiszor, mint én, akkor is hagyom.

24/F