Egyedulallo no, kisbabaval. Tarskereso kizarva, nem nagyon jarok sehova-így hogyan fogok part talalni?

Őszintén?

Ha nem jársz sehova, társkeresőn nem ismerkedsz és gondolom akkor mindenféle netes ismerkedés kizárva, akkor sehogy.

Ha csak otthon ülsz és semerre nem nyitsz, még csak nem is tudsz megismerkedni senkivel. Mert az nem valószínű, hogy mondjuk bevásárlás közben leszólít álmaid pasija.

# 9: Az ismerősömnél az volt a gond, hogy kb. 1-2 hét után már odaköltöztette magához ezeket a férfiakat, kimaradt az ismerkedés, randizás. Az egy dolog, hogy minden kapcsolatban kell egyfajta megelőlegezett bizalom, és nyilván nem úgy kell belevágni, hogy negatív forgatókönyvvel készülünk... de amikor az embernek gyereke van, akkor már nem csak magáért felel! Egy felnőtt ember képes feldolgozni egy esetleges szakítást, de egy kisgyereknek ez egyáltalán nem olyan könnyű!

Ezért én mindenképpen a fokozatosság híve vagyok ebben az esetben: először mindenképpen külön kezelném az anyai és a társi mivoltomat, nem keverném össze a kettőt!

Nagyon rosszul kommunikálod, hogy mit szeretnél.

Egyrészt, ha 2-3. randin elmondod, hogy van egy gyereked, akkor elég egyértelmű, hogy pakkban vagy vele, nem kell ezt még szájba is rágni.

De ha már az első randin "a gyereknek apa kell" szólamokat röptetsz, vagy nagyon előtérbe helyezed, akkor garantáltan menekülni fog mindenki. Elsősorban nőként találd meg magad és ez alapján keress társat. Ne told az arcába a gyereket, tényszerűen a létét meg lehet említeni, de rossz ómen a kapcsolat középpontjába a gyerektémát tenni.

Hol találsz? A leírásod alapján sehol. Nem mész sehová, netes társkeresést kizártad (mondjuk a férjemet ott ismertem meg lassan 10 éve, nem ördögtől való!), így fizikailag lehetetlen, amit kérdezel.

Olyan, mintha szeretnél egy állást, de állásbörzére nem mész el és önéletrajzot se vagy hajlandó sehová se küldeni. Na, ahogy így állásod sem lesz soha, a jelenlegi hozzáállásoddal partnered sem.

Vagy kimozdulsz közösségbe (túracsapatba, kfőzőklubba, szórakozóhelyre, munkahelyre, akárhová), vagy mégis teszel egy próbát netes társkeresőn (ahová NE pakolj fel képeket a gyerekről, csak magadról). Ha egyik sem, akkor maximum a postásnál próbálkozhatsz, ő házhoz megy.

Valószínű, hogy nem állsz készen, de fogadj el egy tanácsot...

Legyen SAJÁT életed, amihez egy férfi kapcsolódni tud. Én egyedülálló anyaként éveken keresztül voltam egyedül, és bár ismerkedtem is, csodálkoztam, hogy nem találok hozzám illő társat (és nem azért, mert ne lett volna jelentkező, csak valahogy soha nem volt meg a kölcsönös szándék...)

Aztán elkezdtem a saját életemmel foglalkozni, azt építgetni. Teremtettem MAGAMNAK gyerekmentes órákát, estéket (nagyszülők bevonásával). Ilyenkor vagy barátokkal voltam, vagy csak magamban töltöttem el az időt, a saját kedvemre.

És amikor lett SAJÁT életem, akkor rövid időn belül jött a kapcsolat is. Nem is kellett keresnem, ugyanis a közvetlen környezetemben találtam meg a párom. Olyasvalakit, akiről korábban nem is gondoltam volna, hogy ideális párt alkotnánk, pedig így lett. (És természetesen a gyermekemmel is kölcsönösen elfogadták egymást.)