Miért van az, hogy az állásinterjúktól kevésbé aggódok, mint a barátnőkereséstől?

A barátnőkeresés sokkal nagyobb jelentőségű, nagyobb horderejű szerintem, mint egy álláskeresés, szóval összehasonlítani nem is kell. Természetes, hogy párt találni igen nehéz. Főleg igazi párt.

Kérdés, hogy miért nem megy.

Vannak akiknek könnyebben megy, vannak, akiknek nehezebben. De az persze nem visz előbbre, ha másokhoz hasonlítgatod magad.

Ami előbbre visz, az szerintem az önismeret. Az a mondás, hogy 'légy önmagad' nem csupán egy jól hangzó szlogen, hanem egy felhívás egy hosszú, fáradságos, küzdelmes belső utazásra. Ismerd meg magad és az életet mélyebben, figyelj jobban, legyél tudatosabb. Mindenkinek megvan a párja.

Légy aktív, hozd ki magadból a maximumot. Ne csak takaréklángon égj, hanem ahogy csak tudsz. Ne engedj meg üresjáratokat az életedben, mindig próbálj valami hasznosat, alkotó jellegűt csinálni, még ha az egészen apróságnak tűnik is. Próbálj kreatívan gondolkodni. Ne befolyásoljon a múlt, mindaz, ami eddig történt, vagy kudarc volt. Hidd el, hogy az életed olyanná alakulhat, ami most még elképzelhetetlen. Ne légy megszokott gondolataid rabja.

Ne akarj direktbe nekimenni a problémának. Ne akarj mindenáron párt találni. Akár félre is teheted egy kicsit ezt a problémát, mert lehet, hogy nem ez az igazi probléma, hanem ez csak egy tünet.

Hozd rendbe önmagad, fejleszd magad, szeresd magad és hagyd, hogy a barátnő-kérdés magától alakuljon. Legyél kicsivel türelmesebb az élettel szemben. Nem minden tőled függ.

Ne mindig erővel menj neki az életnek, mint aki nagyot akar szakítani, inkább szelíd figyelemmel, mint, aki csak szemlél. Az élet majd magától áramlik feléd.

" pár mondat után olyan érzésem lesz, mintha engem túl unalmasnak találnának, és tovább állnak."

Nem véletlenül érzed ezt!

Sztem #1-es válasza nem magyarázza a miérteket.

A különbség az állásinterjú és a csajozás közt leginkább abban érhető tetten, hogy nagyobb nyomást helyez rá a visszautasítottság érzése.

Az egyik esetben a munkaerőt utasítják vissza, a másik esetben a személyedet.

Nem nehéz megmondani, hogy melyik a rosszabb, ha azt mondják neked, hogy "de béna vagy hogy ezt sem tudod megcsinálni" vagy a "nem kellesz, mert nem vagy elég szép/magas/pénzes/érdekes".

Nem véletlen, hogy azok szoktak mennyiségi sikert elérni, akik a barátnőkereséskor az elléskáresési stratégiákat követik: sablonok, tisztes megjelenés és hatalmas mennyiségekben való gondolkodás, a visszautasítás esetén teljes mértékben ignorálni az adott pályázatot a továbbiakban.

" Még azt hozzátenném,

hogy havi 200E nettó alatt nem

lehet barátnőd. "

Sok éve van barátnőm, pedig sose kerestem 200 netto felett, bár most már szerencsere erosen kozel vagyok hozzá. De évekig havi 50-80 ezerrel kerestem kevesebbet mint Ő.

Kb fél éve éppen èn keresek többet jobb munka miatt de a 200at legfeljebb néha a pótlékokkal lépem át de ez sem minden honapban.

És mégis évek óta szerelmesek vagyunk egymásba, esküvőt, gyerekeket tervezünk.

Szoval az ilyen hulye beszolasokat hanyagoljuk legyszi, mert még elhiszi valamelyik szerencsetlen.

" 18-20 éves kis muffokat"

Akik aztán baromi őszintén szeretnek, ugye?!

Ha meg elszegényedsz lelépnek.

Na nekem és sokunknak pedig olyan társa van vagy ha még nincs akkor olyat keres aki őszintén szereti. Akkor is ha épp nincs pénz. Persze jobb ha van, ez nem kérdés de a szerelem nem az anyagiakon mulik.

Nincs önbizalmad ezen a téren. Gondolom kaptál már pár visszautasítást. De ezzel nem vagy egyedül, ilyen az élet.

Már miért lennél unalmas? Értelmes gyereknek látszól. Kezeld úgy ezeket a leszólításokat, mintha csak barátkoznál. Ne aggód túl, vedd lesz ami lesz alapon. (persze tudom, hogy nem könnyű, de csak a saját dolgodat nehezíted) Ha nagyon nem megy a beszélgetés része a dolognak, akkor gyakorold kicsit az interneten. De vigyázz ne ragadj le a netes beszélgetésnél, mert személyesen sokkal másabb.