Még hogy a nők felszínesek, na akkor erről mi a véleményetek férfiak?

Nem olvastam el a válaszokat, így előre is elnézést, ha olyat írok, amit valaki már leírt :)

De ennek nem sok köze van a súlyodhoz. Csak és kizárólag a saját kisugárzásod irányítja ezt.

Középiskolában a 166 cm-hez 53kg voltam, de rémes kisugárzással. Pedig amúgy mindig szépnek tartottak mások, de nem voltam rendben önmagammal így el is kerültek a pasik. Érettségi évében már 58 kg voltam, de elképesztően jól éreztem magam a bőrömben és imádtam élni, ennek megfelelően jöttek is a pasik.

Most 27 éves vagyok, és sajnos, vagy nem sajnos de 68 kg vagyok. Persze picit zavar engem is, de ennek ellenére is szuper jól érzem magam az életemben. Pedig a munkahelyem rémes, és párkapcsolatom sincs régóta. De nem hagyom, hogy rosszul érezzem magam, vagyis a kisugárzásom még mindig pozitív. Rengeteg pozitív visszacsatolást kapok és körülvesznek a férfiak.

Vagyis az élet szép! :) És ha valaki ezt így látja, akkor az a megjelenésén is tükröződik súlytól függetlenül :)

Ismerek 90 kg körüli nőt, akit konkrétan szétszednek a férfiak :) De nem akármilyenek.. kisportolt klasszikus jópasik. Annyira élvezi az életet, hogy bárkit az ujja köré csavar. És mikor én ezt látom, akkor mindig csak az jut eszembe, hogy: ez igen, le a kalappal... :)

Pont annyira tartom szanalmasnak ezt a kerdest, mintha egy srac tette volna fel. Hutsd le magad.

25N

Azt, hogy ti vagytok a szebbik nem, nektek bőven elég jól kinézni ahhoz hogy találjatok párt.

Nekünk pedig nem elég csak jól kinézni, egyenesen meg kell felelni az ideálnak, emellett legyünk gazdagok, kedvesek, őszinték, családcentrikusak, szenvedélyesek, okosak, izgalmasak, ezermesterek, hűségesek...nem is folytatom tovább a listát.

A kövér/ronda nőknek pedig ugyanúgy nem kell ronda pasas, attól hogy ők maguk is azok, még nem fognak nekik a rondák tetszeni, szóval ez az elmélet itt bukott meg (sokadjára).

Azért, abba gondolj bele, hogy a férfiak elég vizuális lények, a pornót is nekik találták ki, míg egy nő képes az ágyban végig leoltott lámpákkal, szemét behunyva élvezni, addig a férfiak gyönyörérzetét erősen befolyásolja a vizualitás, hogy mit látnak, mennyit, ez éppen aktuálisan mennyire vonzó.

Bár nyilván a nők is preferálják a kellemes külsejű partnert, azért valljuk be, egy kellemes illatú és hangú, gyengéd érintésű pasitól ugyanúgy meg lehet remegni, ha fél szeme van és púpos (már ha nem látjuk közben, persze), mint egy igazán szép úriembertől. A férfiaknál ez kicsit nehezebben működik, a pornó is konrkétan miattuk, nekik van kitalálva.

Ugyan most csak a szexről beszéltem, mert a párkapcsolatok tulajdonképpen a szex miatt jönnek létre (lelki társad lehet a legjobb barátod is, mégis csak BARÁT és nem SZERELEM), és nem tudom, mit vársz, most, hogy a vizuálisan is vonzó kategóriába kerültél, miért ne akarjanak veled szexelni. Azt mondod, csak a külsőd látják, és a legtöbben csak ágyba akarnak vinni. Ezt tapasztalatból mondod, vagy előítélet, abból kiindulva, hogy 30 kilóval ezelőtt nem próbálkoztak?

Nekem sosem voltak súlyproblémáim, mindig is vidám, cserfes, karcsú és szép arcú, csinos lány voltam. Mégis voltak olyan időszakaim, amikor kevésbé (vagy egyáltalán nem) jöttek a férfiak, legalábbis, a gimiben alig volt 1-2 valaki, akit érdekeltem, azóta viszont kicsit magamra találtam, és ha akarom, egyéjszakást nyilván bárhol, bármikor kaphatnék, de alapvetően párkapcsolatra is könnyű jelölteket találni. Igen, a külsőt látják meg legelőbb, de az, hogy tovább is lássanak, mélyebbre, az csakis rajtad múlik. Nekem még a legkezdetibb, legnaivabb, legtapasztalatlanabb időszakomban volt csak olyan, hogy valaki hátsó szándékkal elcsavarta a fejem, és én buta belementem. De ezekből tanultam, és egyrészt másképp szelektálok már (a "bárki" már nem jó), másrészt meg azért érezhető, hogy valakinek magamért vagyok szimpatikus vajon, vagy csak simán döntögetni akarna. Innentől kezdve konkrétan nem volt olyan első randim, amiből ne tovább tartó rendes kapcsolat legyen. És sosem azzal szelektáltam, hogy hónapokig kéretem magam, szeretem a szexet, nem húzom sokáig a dolgokat. És jé, most korodbeli vagyok, másfél éve egy fantasztikus (kicsit pocakos, de nagyon kedves, cuki) férfival élek együtt, és diszkréten megsúgom, hogy szerintem nemsokára sor kerül a gyűrűs-térdelős történetre is :)

Hangsúly ebben a kis litániában: nyilván a külsőt veszi észre mindenki legelőször, de ha hagyod, hogy itt megálljon a dolog, akkor az nem a férfiak felszínessége miatt van, hanem a magad félelmei, előítéletei miatt. Szerintem nincs olyan ember a földön, akit sosem csaltak meg, vertek át, aláztak meg valamilyen formában, de nem szabad hagyni, hogy a múlt sérelmei befolyásolják a jövőd. Az előbbiekkel nem tudsz mit kezdeni, míg az utóbbi csakis rajtad áll. És szerintem egy kapcsolatba belemenni sem szabad, nemhogy fenntartani, hogy közben bizonytalankodsz, fenntartásaid vannak, óvakodsz. Teljes szívvel és némi naivitással kell hozzáállni, egyébként eleve halálra ítéled, és ezt csakis te idézted elő, nem az ő felszínességük. Bizalom és bizakodás nélkül nem megy. De ha benned ez nincs meg, mert régen kevésbé volt veled szerencsés az élet, akkor tényleg csak te vágod magad alatt a fát, senki másra nem mondhatod, hogy az ő hibájuk.