Melyik célravezetőbb: úgy keresni párt, hogy van valami konkrét elképzelés, hogy milyen embert szeretnék magam mellé, vagy esélyt adni mindenféle embernek, "hátha ő lesz az" alapon?

Szerintem is a kettő keveréke a jó megoldás. Nyilván csak az időd fecséreled olyan valakivel, aki valamilyen alap, számodra fontos elképzelésednek nem felel meg (nálam ilyen lenne, ha mondjuk egy csöves alkesszel állnék össze, hátha benne találom meg álmaim férfiját), hiszen előre tudod, hogy ennek semmi értelme, úgysem maradtok együtt. De az meg túl sok energiába kerül, hogy mindenáron képzett szakorvos, háromdiplomás, magas és izmos, kedves, humoros stb férfit találj, akinek te is ugyanolyan mértékben jössz be.

Én úgy érzem, hogy néhány konkrét elképzelésre igenis szükség van, akkor tudsz csak igazán megfelelő társat találni. De az, hogy az egész embert előre kitalálod, felépíted a semmiből egy álomvilágban, aztán őt keresed folyamatosan, az már biztosan nem járható út. Azaz járható, de vagy sosem jársz sikerrel, vagy nagyon sok csalódás és sok évnyi magány után, miközben egy csomó olyan lehetőséget szalasztasz el, akik különben jobbak lennének számodra a gyakorlatban, mint akit te ismeretlenül és tapasztalatlanul megálmodtál.

#10: Rendben, én úgy értettem, hogy a 'kísérletek' jelen esetben a próbálkozások, a várható érték pedig a kapcsolat.

Igen, valószínűségszámítás szempontjából nem korrekt ezt így "behelyettesíteni" de az egyszerű jelenségre ráhúzható a modell.