Szégyellnem kéne magam, hogy élem az életem?

29 vagyok. Egy éve lett saját lakásom (ez a későbbiekben fontos lesz). Nincs elhanyagolt testem, mert rendszeresen sportolok.

És most belevágnék a sztoriba: nem nagyon jöttem be a lányoknak soha. Voltak kapcsolatkezdemények, de mindig találtak nálam jobbat. (mivel hiába a kialakulóban lévő kapcsolat, folyamatosan ismerkedtek mellettem)

Most, hogy már közelebb vagyok a 30hoz, van saját lakásom és még csak nem is nézek ki tunyán akadnak nők akiknek bejövök. Ezek elsősorban elhízott, huszonéves korukból kifutott nők. (még fiatal huszonévesként sem kellettem a fiatal lehízott nőknek sem...)

Én meg kihasználom a lehetőséget. Belemegyek ilyen laza kapcsolatokba, de utána meg mindig besértődnek, ha nem akarok komolyat. (ezeknek a nőknek nincs saját lakásuk, van amelyik a szüleinél él, vagy a barátnőivel bérel albérletet -még csak nem is egyedül-)

Most tényleg én szégyelljem magam? Kicsit átlátszó, hogy miért jönnek össze velem (saját lakás). Régebben bezzeg amíg még nem volt saját lakásom nem kellettem senkinek.

A legutóbbi nőnek megmondtam, hogy családot szeretnék majd alapítani, ezért huszonéves lányt keresek komoly kapcsolatra.

Elegem van már az érdekemberekből, és abból hogy azt hiszik madarat tudnak csinálni belőlem.