Úgy értem le vagyok maradva. Mit kéne tennem?

"olyan srácnak is adtam esélyt", nekem csak ez zavaró. Esélyt elítélteknek szokás adni, vagy bankban kérelmezőnek. Nem annak, akivel a kapcsolat kölcsönös lenne. Nem kegy az, hogy nőként együtt töltöd az időt valakivel, mert mindkettőtök érdeke.

Ez ilyen hercegnős hozzáállás, na jól van, ugrálj körbe, kapsz egy esélyt.

Én egy férfi vagyok, de ugyanott tartok, ahol te, sőt szerintem nálad rosszabb helyzetben vagyok. Valószínűleg te fiatalabb is vagy nálam.

Már nagyon jól leírták előttem is, de én most máshogyan fogok fogalmazni. Nos, vannak az életben olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem válogathat az ember, mert kényszerhelyzet van. Máshogyan fogalmazva: nem azt kell nézni, hogy mit igyál, hanem azt, hogy egyáltalán víz akad a sivatagban. Nekem is egyértelműen az jön le, mintha korlátoznád magad, és mondom ezt én, aki szerintem nálad is rosszabb helyzetben van.

Ha nincsen más lehetőség, akkor én is azt tudom javasolni, hogy ki kellene használnod az internetet! Én felismertem, hogy nincsen más lehetőségem, emiatt megpróbáltam, és próbálkozok is itt kezdeményezni, de nem rajtam múlik, hogy nem sikerül megismerkedni senkivel. Általában ott kezdődik a probléma, hogy messze laknak, vagy eleve nem akarnak ismerkedni. De próbálkozok, mert nincsen más lehetőségem, esélyem az ismerkedésre, vagyis érzem a "sivatagot" magam körül!

A személyes találkozásról meg az jutott az eszembe, hogy valamit valamiért. Muszáj vállalni a kockázatot, a csalódásokat, főleg ilyen helyzetben. Az embernek meg kell alkudni magával, mert itt már nincs mese, kényszerhelyzet van. Én amondó vagyok így az eddig általad leírtak alapján, hogy nincs veled komoly baj, mert ha tényleg nagy bajban lennél, akkor szerintem nem zárkóznál el az internetes lehetőségtől sem. Én mit meg nem adnék egy személyes találkozásért, aztán ha csalódik az ember, az tényleg nem jó, de hát sajnos ilyen az élet. Ebben a helyzetben tehát szerintem muszáj lenne ennyi áldozatot vállalnod, mert nőként te könnyebb helyzetben lennél itt az interneten is, mint én. Még akkor is, ha esetleg félénk vagy te is, mint én.

9-16-20-as válaszoló vagyok. A 23-as „kommentedre” reagálva szeretném mondani hogy a „akkor sajnállak”, illetve a „társadalom miatt akarok valakit” válasz nem tőlem származik, viszont a "kifogásokat keresek, elzárom magamat a lehetőségektől „ tőlem származik Azért írom ezt ,mert úgy tűnt ,hogy a 23 –as kommented nekem szántad . Az egymás utáni névtelen,illetve megkülönböztetés nélküli válaszok nagyon megtéveszthetnek.Ha nem annak tulajdonítjuk a választ akitől jött, nagyon más irányba terelődhet a „kommunikáció”.

Erről nem csak Te tehetsz,ugyanis ha valaki már legalább második válaszát adja , ajánlatos lenne jelezni, hogy én a pl. a 16-os válaszoló vagyok.Én sem jeleztem az egyik válaszomnál, hogy hányas válaszoló vagyok, mert úgy gondoltam,hogy a válaszomból egyértelmű az utalás az előző válaszomra.Be kell ismernem , hogy az az egyértelmű, ha ki írom minden válasznál, hogy „hányas számú válaszoló vagyok. Kérdezőként meg nyilván az az egyértelmű, ha kiírom , hogy „kinek „ szánom a kommentemet.

9-16-20-27 vagyok .21-re reagálva ,….. nézd, ha egy nagyon „profi” kreálja a „finom energiákat, jeleket”, akkor nagyon „profinak” kell lenni ,hogy észre vegyük a „kreációt”. Ez így igaz

Azért azt megjegyezném , hogy a „jeleken” nem feltétlenül a szavak értelmét jelentését értem csak. Nyilván ha valaki egyértelműen hazudik,elferdíti a valóságot , levelezés során is előbb utóbb ellentmondásba ütközhet saját maga állításaival , ha nem elég „profi „ az illető.Viszont lehet olyan is, hogy valaki nagyon vigyáz arra, hogy ne legyen ellentmondás, nagyon összeszedetten „értelmesen” fogalmaz , és mégis az olvasónak lehet olyan érzése, hogy „itt valami nagyon nem stimmel”.

Ha a kérdésedet és a válaszaidat olvasom , nekem is van olyan érzésem,hogy „ itt valami nem stimmel”. A kérdéseid, és a válaszaid valahogy mintha nem lennének szinkronban, no és nem feltétlenül csak racionális szempontokra gondolok.

Ha csak a kérdésedet nézem, akár gondolhatnám azt is , hogy ez egy irónia a „ társadalom felé”, de akár lehet egy önirónia is. Gondolhatom akár azt is a kérdésedből ,válaszaidból, hogy valójában lehet ,hogy a férfiakat tartod selejtnek, és Te nem akarod őket. Persze az is lehet , hogy magadat tartod alkalmatlannak egy kapcsolathoz.Lehet ez is lehet az is , akár mindegyikből egy kicsi. Ki tudja mi a valóság!? Még az is lehet , hogy egy” kísérletező pszichológus tanonc” vagy.:D

Látod, ha pl. most mi ismerkedni akarnánk, akkor azt mondanám, hogy” STOP! Valami nem passzol itt!Nézzük meg egy kicsit jobban ezt a „Lányt”. Menjünk egy kicsit mélyebbre .”Nem kell a személyes találkozás, sőt most inkább hátrány lehetne ,mert valami személyes külső félrevezethet” Inkább beszélgessünk egy kicsit! .:)

Honnan jött , hogy szigorú vagy másokkal? Talán csak egy érzés.Racionális magyarázatot nem biztos ,hogy tudok rá.Bár kitudja? Az emberi elme mindenre tud magyarázatot.:DDD

Vágjunk bele!.:))

Úgy tűnik, hogy magaddal szemben szigorú lehetsz. Mintha nem engednéd meg magadnak a tévedés hibázás lehetőségét. Az intelligens válaszaidból nagyon úgy tűnik.Menjünk tovább!

A szemtől szembe találkozásban látsz lehetőséget ,mert akkor derül ki, hogy „ meg van e a szikra , vagy nincs”. Ez nagyon szépen hangzik. Ilyenkor sokan azt gondoljuk, hogy „mi félretesszük azt a sok –sok racionális elvárást,mi egyszerűen a megérzésünkre akarunk hagyatkozni”. Van szikra ,vagy nincs szikra , ez itt a kérdés.:))

Aztán az első találkozón megszólal a „partner jelölt”, és azt mondjuk, hogy huuuu,…nagyon ellenszenves hangja van, aztán már nem is akarunk többet találkozni vele, mert „nincs meg az a rohadt szikra”.:D Én azt mondom, hogy ez a „szikra” is legtöbbször racionális alapokon működik. Amikor azt mondom,hogy „milyenek a gesztusai”,”milyen a hangja”, „milyen az összkép”, ezt is többnyire az elménk szabályozza.Az elménk ilyen szigorú,másokkal ,illetve magunkkal.

Egyszer randiztam egy nővel ,és egyáltalán nem tetszett a hangja , illetve ahogyan beszélt.Nem is nagyon akartam találkozni többet vele , de valami még is azt „súgta”, hogy találkozzunk még.Aztán ahogy egyre gyakrabban találkoztunk, egyre szimpatikusabb lett egyre inkább megkedveltem ,és ezáltal egyre kevésbé zavart a hangja.

Nagyon tanulságos volt ez számomra. Tehát gyakran a rögeszméink miatt zárkózunk el a lehetősegek elöl.No és mennyi ilyen rögeszménk van!?

Tehát szigorú vagy magadhoz mert nem engeded meg magadnak a tévedés , hibázás lehetőségét. Szigorú vagy magadhoz,mert ragaszkodsz bizonyos eszmékhez , amik elzárnak újabb lehetőségektől.No és ha megfigyeled, akkor látnod kell, ha szigorúak vagyunk magunkkal szemben , ezzel az is jár legtöbb esetben ,hogy másokkal szemben is szigorúak vagyunk.

Ha nem tetszik elsőre a másiknak néhány gesztusa , vagy a hangja,vagy (kinek éppen mi a gyengéje)és ezáltal elzárom magam a további megismeréstől, akkor „szigorú vagyok” a másikkal szemben , persze ezáltal önmagammal is szemben.

Menjünk tovább!

Ha valóban komolyan érint a kérdés amit feltettél ,és nem csak „kísérletezel” (bár ezzel sincs problémám), akkor most megkérdeznélek, hogy mivel ilyen intelligensen válaszolsz a válaszainkra, és látva, hogy igen jól átlátod az emberi viselkedésnek bizonyos „rétegeit”,….önmagadat hogyan látod, valójában ? Amikor azt mondod,hogy „engem senki nem akar”, illetve, hogy „miért vagyok ennyire selejt”, Te ezt hogy látod.

Szerinted miért vagy ennyire” selejt”? Miért nem akar senki Téged?

Most ne azt mond, hogy nem tudod, hiszen ezért tetted fel a kérdést!

Szinte biztos vagyok abban ,hogy van benned is egy elképzelés,hogy miért alakulnak így a dolgaid .Ha csak a kérdést néznénk akár azt is gondolhatnánk ,hogy egy hisztis kislány hirtelen felindulásból feltett egy kérdést. A válaszaidból viszont úgy tűnik, hogy túlléptél a hisztin, tehát akkor már beszélhetnénk komolyan is.:)))

Tehát Te szerinted miért is vagy ennyire „selejt”? Illetve pontosan mit is jelent ez a Te olvasatodban ? .:)) Tehát én egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy Te valóban selejtnek gondolnád magad.