Úgy értem le vagyok maradva. Mit kéne tennem?

Eleve ez a kifejezés, hogy "itt tartani". Talán az egyedülálló ember kevesebbet ér, mint a kapcsolatban élő? Mintha lenne egy előre megírt sablon, ami alapján minden ember az életét éli, ugyan azok az állomások ugyan abban a sorrendben. Az élet az nem az iskolarendszer, ha a veled egykorúak olyat csinálnak, amit te még nem, az nem azt jelenti, hogy megbuktál, hanem hogy más utat jársz, mint ők. Azt teszed, ami neked jó, nem pedig azt, ami nekik.

Ezt gondold végig: volt olyan ember az életedben, akivel tényleg el tudtad volna képzelni magad hosszú távon? Ha igen, miért nem vagy most vele? Ha pedig nem, akkor mégis mit tehettél volna az ellen, hogy ne maradj le? Összeházasodsz és családot alapítasz valakivel, akivel nem is igazán érzed jól magad, csak hogy teljesítsd az ötéves tervet? Szerintem te sem gondolod komolyan, hogy ez a legkevésbé is jó ötlet lett volna.

Egyszerűen csak elborított a társadalmi propaganda, hogy nem feleltél meg a beléd vésett univerzális életcéloknak, amik viszont nem a te érdekedet szolgálják, csupán azt, hogy az emberek minél kiszámíthatóbbak és manipulálhatóbbak legyenek. Hidd el, az sosem vezet jóra, ha másokhoz méred magad. A saját eredményeidet csak a saját magad kontextusában vizsgáld és akkor rájössz, hogy mi az, amire tényleg NEKED van szükséged és nem csak azért érzed fontosnak, mert "ez a hagyomány"

Talán önismeretre, helyes öntudatra, önbizalomra és lelki erőre kellene szert tenned. Vedd tudomásul, ha hívő vagy, hogy te Isten egyszülött leánya vagy, egyáltalán nem selejt, semmivel se kevesebb mint bárki más. Mikor ez az igazság szilárdan tudatosult benned, akkor készen vagy a következő lépésre, az pedig abból áll hogy bízol abban helyesebben tudod, hogy igenis van aki veled akarja megosztani életét, ez a valaki az, akivel te szeretnél együtt élni és ez a valaki már közeledik feléd.

Ezzel, az univerzumnak, helyesebben isteni kilétednek tudtára adtad mit kívánsz, ő kezére vette az ügyet, te most megnyugodhatsz. Felejtsd el az aggodalmad, de 'tartsd fel a serleget' – a bizalmat – míg meg nem telik.

Azért kérdeztem , a "privát üzenettel" kapcsolatban ,mert volt egy olyan érzésem, hogy korlátozod magad , illetve a lehetőségeidet.Majd írtad, hogy neten sem szeretsz ismerkedni. Tehát valóban korlátozod a lehetőségeidet.

A netes ismerkedésnek szerintem a legnagyobb előnye , a széles választék.Nem mindegy hogy tízezer emberből "válogathatsz", vagy csak két háromból aki esetleg a közeledben van mint potenciális jelölt.

Azzal teljesen egyetértek, hogy néhány levélváltás után mindenképp a mielőbbi személyes találkozás a legfontosabb.No és néhány levélből is ha kicsit jobban odafigyelsz már elég sok mindent lehet következtetni, és lehet továbbmenni , vagy így vagy úgy.A számok törvénye alapján érdemes megfontolni minden lehetőséget.

Viszont ha elzárkózol a lehetőségek elől , akkor fő kérdés talán az lenne, hogy miért zárkózol el? Miért szűkíted le a lehetőségeidet?

Rossz tapasztalatok? No és mennyi rossz tapasztalatból vontad le a következtetést, hogy "selejt " vagy?

Régen rossz, ha egy tartalmas kapcsolatot nem a meghittsége miatt hiányolsz, hanem mert így lemaradsz a a barátnőiddel szemben, mintha valami verseny lenne, vagy mások lesajnálkozó/elítélő hát mögötti sutyorgására neked bármiben is adnod kéne.

Nem az mérvadó, mások hogy ítélnek meg, hanem hogy neked, tőlük függetlenül mi kell.

Lehet, hogy magát a kötődést és összetartozást is hiányolod, sőt biztos ezt felelnéd, de a kérdésedben mégsem ezt láttad fontosnak kiemelni, nem ez volt az első szempontod. Ez pedig sokat elmond arról, mi motivál és milyen elhamarkodott, rossz döntést kockáztatsz ha csak felzárkózni akarsz.

F/27, én sem kérek privát levelet.

16-vagyok.

A kérdést azzal kezdted, hogy Téged senki nem akar, miért vagy ennyire selejt.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy mint ha Neked nem felelnének meg azok akivel eddig találkoztál.

Ó persze ,hogy fontos a személyes találkozásnál az összkép, a gesztus , a hangja, stb.

A levelezés kapcsán arra gondoltam, ha valaki érzékeny a finom „energiákra” jelekre, akkor a sorokból is elég jó összképet lehet érzékelni. Ha erre nem vagyunk érzékenyek akkor a személyes találkozáskor is nagyon melléfoghatunk „ az összképpel, a gesztusokkal”.

Igen , szerintem is fontos, hogy meg legyen a „szikra”.Viszont nem árt ha mi magunk is képesek vagyunk „szikrázni”.Viszont ha „ellenállunk”, túlzottan korlátozunk,”személyes kisugárzásra hivatkozunk”, miközben érződik a nagyon is racionális hozzáállás, akkor nehéz „szikrázni”.

Kérded , hogy mi lehet a baj Veled.

Nem tudom, hogy mi a baj Veled, de a kérdésedből , és a további megjegyzéseidből így összességében nekem az jön le , túlzottan kritikus, szigorú lehetsz másokkal szemben , s talán magaddal szemben is!? Arról meg nem is beszélve, hogy vágyakozol valamire nagyon, de inkább a kifogásokat keresed ,mint a megoldást, legalább is nekem úgy tűnik.