Miért nekem kell szégyellnem magam?

Sokkal műveltebb és intelligensebb vagyok az átlagnál, párkeresésnél is arra törekszem, hogy egy magamhoz hasonlót találjak, legalábbis a szellemi képességek tekintetében. Ez így kezdésnek talán egy kicsit tömény, de kérlek olvasd tovább. Nem az a forma vagyok, aki mindenbe beleokoskodik és lépten-nyomon villog a lexikális tudásával, ez a viselkedés távol áll tőlem. Azonban, ha ki merem mondani, hogy én bizony egy hozzám hasonlóan művelt párt szeretnék, akkor máris tonnaszám borítják rám a szitkokat, hogy én mekkora egy nagyképű gyökér vagyok és, hogy a felszínességemnél már csak az egóm a nagyobb. Nálam van egy szellemi nívó, ami alatt nem foglalkozok az emberekkel, általában ezen képzeletbeli vonal fölött keresgélek, ahogy a mellékelt ábra a fejedben is jól illusztrálja... nem túl sok sikerrel. Miért akkora kívánság, vagyis inkább elvárás, hogy a leendő párom az értelmi képességek terén legyen velem egy szinten, vagy akár magasabban is? Miért nekem kell szégyellnem magam, mert vannak bizonyos elvárásaim? Miben különbözik ez annál, mint amikor valaki elvárja, hogy a párja ne dohányozzon, vagy éppenséggel azt, hogy legyen vega? Félreértés ne essék, távolról sem vagyok maximalista, nem Hawking-okat keresek, csak olyanokat, akik tisztában vannak a minket körülvevő világgal és az abban létező dolgokkal, illetve azok működésével. Gondolom mindjárt jön valaki és a képembe tolja, hogy "nem paradox az, hogy ennyire okos vagy és mégsem tudsz erre rájönni"? Nem vagyok mindent tudó, éppen ezért jöttem ide és tettem fel ezt a kérdést, mert már egy ideje keresem erre a választ, de még nem találtam meg.