Ezek után h érezzem magam szépnek vagy tényleg szégyellnem kell magam?

Tudom h a személység a fontos, benne is az tetszett meg, de mindenki a külselyére gondolt, meg folyamat ugratnak a többiek, nekem ez már kicsit sem poénos, pláne h már hozzám se szól, iszonyat kellemetlen, én sem szívesen beszélek már vele, mert szó szerint mindent félreért. A másik nővel meg tényleg mindent együtt csinálunk a melóhelyen, és szörnyű, borzalmas érzés ez így nekem. A szépséghez nálam amúgy csak annyi köze h mindig is önbizalomhiányos voltam, és ez most annyira lesújtott, padlóraküldött, hogy már semmihez nincs erőm. Ráadásul a másik nőt nem látom szebbnek magamnál, személységre meg elég gerinctelen, ahogy húzza a srác agyát, meg hülyíti úgyan úgy, mint a barátját is, meg nekem is csak keresztbe tett.