Hogy kezeljem a női “hisztiket”?

Háát lehet nincs dellád, de valami érték mégis csak van benned, ha ennyire akar..

Amúgy ez egy jó lehetőség. A feszültséget át lehet fordítani izgalommá.

Csak egy kis határozottság kell.

Add meg neki ami jár haver! 😁👉👌

A női hisztiket lehetetlen kezelni. Azonnal biztos nem jó azzal nyaggatni, hogy mi baja, mert sok esteben igazából még Ő sem tudja. Én időt adtam, amig kidühöngi magát, de akkor azon húzta fel az agyát, hogy nem foglalkoztam vele. Szerintem menekülj. Valahol biztos van olyan nő, aki nem küzd mentális problémákkal, nem szenved bipoláris depresszótól, nem próbálja meg tesztelgetni a másikat, hogy annak az idegrendszere mit bír.

Én 4 idióta után találtam egy jó kis husis csöcsös-faros menyecskét, akivel jó a kommunikáció. Van hiszti, van vita ebben a kapcsolatban is (aki azt mondja, hogy az övében nincs, az hazudik), de legalább, ha valami baja van azt szépen leülünk és megbeszéljük. Így bizonyos helyzetek megoldását Ő is elősegíti, szemben az idióta hercegnőcskécske stílusú riherongyokkal, akik csak a nyakadba zúdiítanak mindent és elvárják, hogy Te old meg .... és ez még csak a szerencsés eset, mert - ahogy fent is írtam -, sok esetben nem is tudja mi baja, vagy nem hajlandó megosztani veled.

Aki a "mi a baj" kérdésre durcásan azt válaszolja: "semmi", azt hagyd ott a 'cibe! Az ilyen nő alkalmatlan a társas kapcsolatra, mert képtelen rád partnerként tekinteni és szándékosan görget akadályokat a normális kommunikáció útjába.

"amikor rossz kedve van úgy érzem, hogy rányom egy plusz terhet a vállamra és nem igazán tudok vele kommunikálni"

Lehúz és számonkér?

Ha nem tudjátok feldobni egymást, akkor csak teher az egész kapcsolat, és egyik félnek sincs szüksége rá.

Az önmagában nem hiszti, ha rossz kedve van. Próbáltad már egyszerűen megkérdezni? Amikor épp nincs semmi baj, akkor elmondani neki nyugodtan, hogy nem tudod hogy kezeld ezt a helyzetet és mire van szüksége ilyenkor? Néha nagyon nem arra van szüksége a másiknak, mint amit hisz az ember.

Egy példa. Régen amikor problémám volt és panaszkodtam róla, a párom egyből elkezdte megoldani a problémámat. De néha én is tudom a megoldást csak fusztrált vagyok és hisztizni akarok a partneremnek. És persze ideges lettem attól hogy mindig "jobban tudja". Aztán egyszer leültünk megbeszélni és azóta ha tudom hogy csak panaszkodni akarok, akkor azzal kezdem, hogy "most csak hisztizni akarok nem megoldást" és akkor csak meghallgat, megölel, vigasztal és ha lenyugodtam általában magamtól is tudom a megoldást.

Szóval szerintem önismeret és kommunikáció a legtöbb ilyet megoldja.