Miért érzem azt hogy bármennyire is szeretnék kapcsolatot így 27 éves nőként, de rosszul vagyok az ismerkedéstől?

Mert normális, egészséges vagy.

A valóságot akarod megtapasztalni.

Akarj találkozni, másképp nem megy.

Ha Bp-n laksz, ott van egy pár kreatív szervezett közösségi program, ahol lehet ismerkedni, és max ilyen egy-másfél órát vesznek el az életedből.

De amúgy tömegközelekedés, utazás, hivatalban várakozás közben is, ha nyitott vagy esélyes hogy megtalál valaki aki szimpatikus.

Arra van időd, amire akarod. Mellesleg a nyomi csetelésből meg levelezgetésből soha semmi nem lesz, max félreértések. Attól nem leszel se szerelmes, sem boldog. De még csak kielégült sem!

Én alapból egy két levélváltás után átmegyek Viberre (hang alapú beszéd), vagy fixálok egy randit. Képeket küldözni semmi értelme.

Okés, nem baj ha lapos a társkereső... ez tényleg ilyen, mások szerint is. Erőltetett, gagyi... de mégis egy lehetőség arra, hogy olyanokat ismerhess meg, akikkel az életben nem tudnál összefutni. Dönthetsz úgy, hogy neked ez nem éri meg, és akkor ennyi... tökokés. Én se ismerkednék már ma ott.

Az meg kifogás, hogy nincs időd eljárni... arra van időd, amire teremtesz. Ha téged az új emberek élőben megismerése érdekel legjobban, akkor fogsz tudni rá időt szakítani. Találj elfoglaltságokat, ami érdekel, és járj el rá. Lehet az bármi... csak menj.

Szerintem valóban üresek. Nincs semmi személyiségük, hobbijuk. A kedvesek szinte visszataszítóan kedvesek; egyértelmű hogy a segged is kinyalnák csak dugjanak végre.

Nem lehet őszinte embert találni..vagy olyat aki érdekes.