Férfiak, akiknek önbizalomhiányotok volt ismerkedésben és legyőztétek, mi segített?

Több ilyen jellegű kérdést is lehet olvasni, ami erre a témára megy rá és igen, racionálisan is be kell látni, hogy férfiként a legrosszabb ami valakivel történhet az az, hogy ha nincs elég bátorsága kezdeményezni. Ha jóképű, jó egzisztenciális háttere van, úgyis oda kell menni, meg kell szólítani a nőt és ami ennél is fontosabb, hogy beszélgetés közben is erőt kell sugározni, hogy az illető rendben van magával, ez csak egy helyzet, ha nem jön össze, nem dől össze a világ, tovább kell lépni.

Nekem amúgy érdekes a dolog, mert alapvetően az élet sok területén van önbizalmam, nem is nézek ki rosszul, jól is keresek, társaságban is tudok viselkedni, tudok például táncolni, ami nagyon jó alapot ad kezdeményezéshez. Viszont van néhány helyzet, amikor előjön az önbizalomhiány. Az első, ha olyan társaságban vagyok, ahol domináns, nagyhangú férfiak is vannak és ők viszik a beszélgetést, ők mondják a sztorikat, poénokat, rájuk figyelnek a nők. Lehet, hogy fizetés meg kinézet alapján nem vagyok rosszabb náluk, de így nagy körben nem tudom ezt megmutatni, inkább meghúzom magam, nem szeretek szerepelni. Ha kettesben lennénk a lánnyal is inkább kérdezem, arra próbálok reflektálni, nem az, hogy az én sztorijaim mondjam mindenáron, ki tudja érdekli-e, érezni kell a pillanatot, lassabban haladni.

A másik dolog, hogy ha már túl vagyok az ismerkedésen, akkor nagyon nehéz elengedni az olyan rossz gondolatokat, hogy jaj mikor lesz vége, mikor fogom elrontani, mikor bukkan fel valaki, aki jobb nálam, stb. Valamiért úgy érzem nem nagyon jöhet össze nekem boldog párkapcsolat, nem láttam sajnos erre mintát, innen jön az önbizalomhiány.