40+ évesen férfiak iránt 40+ éves nők miért kezdenek el jobban érdeklődni?

Csak bizonyos külső és egzisztenciális adottságokkal rendelkező férfiaknál érdeklődnek.

Nem érdeklik őket a 40-es férfiak. A jó genetikàjú, magas, karcsú, helyes 16-20 èves tinifiúk èrdeklik.

Mert az a korosztályuk talán..

#2 Te már nagyon belebetegedtél agyilag ebbe az incelgondolkodásba.

Szerintem ilyen korban az ember már jobban akar egy társat, magányosabb lehet, a barátok kevésbé érnek rá, ha ott már családok vannak, kevesebb emberrel találkozik, flörtöl, stb. 20-30 évesen meg élvezi az ember lazán az életét és simán összejön neki kapcsolat, szex akkor is, ha csak létezik.

Csak ha vagyonos a negyvenes férfi

Nem tudom én 30- osan se kellettem már a jobban kinéző 40 éveseknek. Most már lehet tényleg nyitnom kellene a "tinifiúk" felé :D :D :D

A 40es férfiak már saját egzisztenciával rendelkeznek stabil anyagi háttérrel, családjuk van többnyire. Elég kicsi az a rés ahol a férfi egyedülálló és nincs gyereke. Akinek 40 évesen nincs gyereke, családja annak abból az okból nincs, mert nem nyit a nők felé illetve nem kellendő a nőknél, mert akkor a nők nyitnának felé. Én 36 évesen a magányos életformához szoktam hozzá. Megvan mindenem és nem tudnék elképzelni nálam egy nőt aki felforgatná a nyugodt privátszférámat. Tudom minek hol a helye, rend van, tisztaság. Egy nő csak felforgatná az egészet. Max időnként dugnánk kompenzálásképpen, de megér ennyit a nyugalom elvesztése?

40 körül az embereknek gyakran megváltozik a világnézete. Nyilvánvalóvá válik, hogy mi sem maradunk örökké fiatalok, magunkon és a környezetünkön is látjuk ezt. Ilyenkorra a szülők már öregszenek, kevésbé aktívak és kezd megfordulni vagy már meg is fordult a támogató-támogatott viszony. Még csak nem is kell durva dolgokra gondolni, de már apunak, aki 10-20 éve még tech zseni volt, meg kell mutatni a telefonon bizonyos funkciókat vagy anyunak, aki gyerekkorunkba tökéletesen tudta kezelni a családi kasszát, el kell magyarázni a különböző banki dolgokat. Közben a barátok is elmaradoznak, esetleg családot alapítottak és azzal foglalkoznak és valljuk be, egyre mélyebben érint bennünket az is, ha egy akár nem is olyan közeli ismerős meghal. Gyerekként az ilyet elkönyveltük, fiatalként is még bennünk volt, hogy nekünk az még rohadt messze van, aztán azt vesszük észre, hogy egyre közelebb lőnek. Kezdenek elmenni az idősebb rokonok, ismerősök, esetleg szülők is és sajnos már akadhat példa, hogy egykori, pár évvel idősebb vagy fiatalabb iskolatársak, rokonok is. Az 5-10 évvel ezelőtt még stabilnak hitt világ kezd meginogni. 30 évesen könnyű azt mondani, hogy jó nekem egyedül, nem kell nekem senki, legalább a magam ura vagyok. De ebben a helyzetben már sokan újragondolják a jövőjüket. Egyre inkább úgy érzik, hogy kezdenek magukra maradni és ahhoz még nagyon fiatal egy 40-es ember. Szerintem nagyon is jó az, ha inkább erőt vesz magán és azt mondja, hogy ismerkedik, elenged olyan addigi kritériumokat, amik nem is igazán fontosak és keres egy olyan társat, akivel meg tudja osztani az örömét és a bánatát és nem utolsó sorban a hétköznapjait.