Más is érzi úgy hogy elmegy az élete és semmi pozitív változás nem törtènik?

Megvagyok áldva egy rossz külsővel. Nem tudom leadni a túlsúlyt. Így nem kellek a vékony meg normal súlyú nőknek. A ducibb meg okostojásoknak meg azért nem kellek mert nem vagyok diplomás , meg gazdag.

Azaz jelentéktelen vagyok minden nőnek. Szépen elment a fiatalságom. Az elhízás miatt lecsökkent onbizalmam és az állandó depresszió miatt én magam nem kezdeményezek senkinél. De már 36 éves vagyok és lassan 10 éve ebben az állapotban. És tudom hogy később se változik meg jó irányba a külsőm. Így más sem változik. Az az érdekes hogy annyira nem lehetek nyomorék. Mert voltak lány barátaim és munkahelyen , interneten sok helyen kezdenek velem beszélgetni és sokan meg tudnak kedvelni. De megjelenésem nem kelt bennünk izgalmat a szexhez se. Nekem meg nagyon hiányzik a törődés, szeretet , társaság, szex is. Elvesztegetett időnek tartom az elmúlt éveimet. Beteg is lehetek és kitartásom sincs folyamatosan. Pl 3 hétig legutóbb is annyit ettem mint egy újszülött gyermek vagy egy kismacska. De tegnap vagy 4500 kalóriát zabaltam be. És ma is lesz 3500 már abból kiindulva amit a munkába hoztam magammal. (Igen karácsonykor is dolgozok). Egyszerűen a depresszió magány érzése is közrejátszhat abban hogy mindig feladom és szarok bele pár hétig. Ha lenne tartásom 1 évig éheztetni magam az edzés mellé? Úgy lehetne eredménye. Vagy ha elmennék magán orvoshoz és a mérget ami bennem van a fizetős szolgáltatás miatt azt félretenném. Mert a tb alapú orvosi rendeles nem hoz eredményt. Nem segítenek direkt . Ez ugyan olyan hogy inkább minden munkanap 3-4 km-t sétálok a hidegben a munkahelyre. Mert nem vagyok hajlandó 4 megállóra se bérletet se jegyet fizetni! Mert az rohadt Cé fiatal sracok lógnak de nekik nem mernek szólni. Akkor nehogy már nekem fizetni kelljen az utazásért.