Miért ennyire lehetetlen nekem találni valakit?

Férfiként teljesen el vagyok vágva a nőktől, abszolút semmi kontaktom nincs a velem egykorú, vagy kicsit fiatalabb nőkkel.

Ötletem sincs, hogy hogyan közeledhetnék bárki felé. Ha a barátokkal találkozok ritkán, akkor sem bulizni megyünk.

Teljesen tanácstalan vagyok és úgy érzem mintha egy börtönben lennék. A szürke mindennapok mellett nincs, hogy ismerkedjek. Hiába várok valami véletlenre, semmi sem történik már régóta. Netes társkeresőt ne mondja senki, mert képen még annyi vonzerőm sincs mint élőben, pedig úgy sem a legütősebb ezek szerint. Egyszerűen nem értem más hol találkozik nőkkel/férfiakkal.

Vagy mégis hogyan nyugodjak bele, hogy ez van? Koncentrálok ezer másra, de ez akkor is ott van a fejemben, hogy olyan sok mindent el tudok érni amit akarok, de ebben meg tehetetlen vagyok. Az egyetlen ami boldoggá tesz már, az a pénz és amiket veszek belőle meg a célok amikre gyűjtök, csak már ez is kevés.

Erre azért gondolni sem mertem, hogy 25 felett ennyire nehéz a párkeresés, vagy pusztán az ismerkedés. Igazából szerintem nem alaptalanul gondolom, hogy nem is érdeklek senkit, úgyhogy hiába lázadozok, de ezt nehéz feldolgozni, hogy senkinek sem vagy szimpatikus, vonzó, akármi. Több mint egy fél éve nem beszéltem egyetlen nővel sem ismerkedési szempontból.

Külső tekintetében maximálisan megtettem mindent, én már azon sem tudok javítani. Edzek rendszeresen, szálkás-vékony-magas vagyok. Arcra sem vagyok nagyon ronda. Az húz le, hogy nem én vagyok a legjóképűbb a városban?