Férfiaknál az önbizalomhiány teljesen lenullázza az esélyeket?

A magabiztosságnak sikerélményeken kell alapulnia, különben téveszme. Önáltatás, önbecsapás.

Tehát vagy valós az önbizalom, vagy csak képzelgés.

Persze hogy igaza van a 39. válaszadónak, akármelyik pszichológust megkérdezed a témában, a dolog megerősítés alapú és az önbizalomhiányt nem általános értelemben szokták venni, hanem az csak az élet bizonyos területeire igaz.

Fejleszteni lehet persze, de ehhez sikerként elkönyvelt próbálkozások kellenek.

#44 Tapasztalatból beszélek (amit jegyzem meg, rengeteg gyakorlás után sikerült szereznem), hogyha már 20-onévesek vagytok, tehát nem éretlen gimisek, akkor a nők nagyon kevés eséllyel fognak megalázni, ha normálisan közelítesz hozzá. Visszautasításnál valószínűbb az, hogy röviden-tömören leráznak, vagy egy zavart-kínos mosolygással közlik, hogy nem nyitottak erre. Ezt pedig vállalnod kell (mármint nem konkrétan Te, hanem általános alany), aki 100%-os sikerrátára pályázik, az rossz területen próbálkozik.

De persze, nem esélytelen, vannak olyan éretlen nők, akik a normális közeledésre is képesek rá, hogy nyilvánosan megalázzanak. De akkor feltennék egy nagyon merész kérdést: és akkor mi van? Ez egy rohadt kellemetlen pillanat, ami benned napokig fog zakatolni, de akárki aki előtt megaláztak, az öt perc múlva emlékezni sem fog rá.

És persze, ez rohadt sz*r érzés, nyilván átestem rajta én is, de megtanultam, hogy egyszerűen le kell tojni, mit gondolnak rólam vadidegenek. Széles mosoly, esetleg egy frappáns válasz, és továbbmész.

És ez nyilván nem olyan, amit most én leírok neked, úgyhogy mostantól mindenkinek, aki ezt olvassa, menni fog. Ez rengeteg idő, gyakorlás, tapasztalat és kellemetlen leégés után lehet ráérezni arra, hogy Téged nem az fog leírni, hogy egy nő (akár bunkón, akár nem) visszautasított, vagy a körülöttetek lévő vadidegenek (akik előtt jogtalanul megaláztak, és ezzel a ténnyel valószínűleg a nagy része tisztában van) mit gondolnak rólad.

44.

Az a baj, hogy az ember értéke mérhető. Az egyik az, hogy mennyi a bevétele/fizetése, a másik pedig, hogy a többiek mennyire értékelik.

Ha valakinek mindkettő alacsony, akkor teljesen mindegy, hogy neki mennyire van önbizalma.

Biztosan te is láttál már ilyen trash-celebeket a magyar Internet rosszabbik oldaláról, ahol a lecsúszott, suttyó, adományokból épphogy túlélő, háztartási hulladékot vidáman beburkoló, analfabéta figura megvan róla győződve, hogy ő menő meg mennyire király. Annak ellenére, hogy mindenki más hulladéknak tartja.

A trashcelebek és a normál emberek között annyi a különbség, hogy a normál ember érzi, hogy a többiek hulladéknak tartják és rosszul érzi magát emiatt.

Ez a film a tökéletes példája, amikor valakinek semmi önbizalma nincs és állandóan szenved miatta:

https://www.youtube.com/watch?v=v1YO0AaWSws

A héten "fizetés", pontosan így fogom magam érezni én is a garantált bérminimumnak hála. Semmit nem ért a tanulás, a vizsgák, a gyakorlás. Csak megint meg lehet alázni. A suttyó, alkoholszondán rendszeresen lebukó, 8 általánost éppcsak elvégzett kollégáim százezrekkel kapnak többet. Miért? Semmi nem indokolja. Elegem van ebből.

(Ui: Ha ott lennék, engem is ott is megaláznának, tuti minimálbért adnának... "mert velem szemben bármit meglehet tenni")

A garantált bérminimumban alapból benne van a megalázás, hogy "ha lehetne ennyit SE kapnál"

Amikor erre gondolok, az nagyon felbosszant. Az a szerencse, hogy nem vagyok agresszív, mert akkor ráhajítanám a főnökségre az asztalt a sokéves megaláztatásért cserébe.