Férfiaknál az önbizalomhiány teljesen lenullázza az esélyeket?

A psziché/elme/agy játékai nagyon durvák lehetnek. Példaként tegyük fel, hogy attól fél valaki, hogy nem érettségizik le, vagy nem szerzi meg a diplomát. Miből fakad? Önbizalomhiány és ha nem szedi össze magát az esetek túlnyomórészében nem is csinálja meg.

Vagy valaki attól stresszel, hogy valamilyen testi betegsége lesz és addig addig van benne a gondolat, hogy tényleg betegsége lesz.

Persze ez egy ördögi kör és nehéz belőle kikerülni, de nem lehetetlen...

#19: Egyetértenék veled normál esetben, de egy szóval sem írtam, hogy egy emberre alapoznám én vagy a párom a boldogságát. Nem ismered egyikünket sem és ez egy téves feltételezés, amire egy ekkora regényt képes voltál még írni, hogy megpróbálj meggyőzni.

De legalább farmolod a százalékokat :)

#24

De én hol rólad írtam konkrétan? Miért veszed magadra azt az inget amit nem neked dobtam? Többes számban írtam, sőt még magamat is szóba hoztam. Erre fel te azt hiszed, hogy ellened szólt a regényének és még hogy megszeretnélek győzni az igazamról? Egy kissé önbizalomhiányosnak, vagy ellenkezőleg nagyképűnek tűnsz. Te szólítottál meg. Teljesen abban voltam, hogy eszmecserét folytatunk. Nos akkor inkább hagyjuk. Igazad van lényeg, hogy zöldben pompázz és nem az, hogy beszélgessünk.

Önbizalom = bízok magamban hogy képes vagyok dolgokat megcsinálni.

Ha folyamatosan azt tapasztalom, hogy nem tudok valamit megcsinálni ezredik alkalommal sem, akkor a jövőben nem fogok bízni abban, hogy meg tudom csinálni azt az adott dolgot.

Egyébként Csernus mondta jól a régi műsorában, hogy hagyni kell a gyereket önálósodni, mert ha valaki helyett mindent megcsináltak a félős szülei, akkor a gyereknek felnőttként nem lesz önbizalma. Az önbizalom marhára visszacsatoláson alapuló dolog. Csinálsz valamit -> pozitív visszacsatolás -> növekvő önbizalom. Tehát aki fölött ott állnak a szülők, és minden appró-cseprő dolgot megcsinálnak helyette, annak a legkisebb probléma megoldásához sem lesz önbizalma, mert nem volt mi alapján kialakulni a. Az önbizalom csak annyit jelent, hogy bízok abban hogy helyt tudok állni, például a magánéletben.

Nekem tudjátok, mitől lett önbizalmam úgy, hogy 0 feedbacket kaptam? A fogyástól. Egész életemben kövér voltam, és mikor elkezdtem fogyni és mellette kicsit edzeni, akkor eleinte nem változtam semmit - alacsony vagyok, és kalóriákat számoltam, szóval nem 1 hónap alatt 10 kiló volt -, mégis volt önbizalmam már attól, hogy elhatároztam, hogy mérem, amit eszek, és mozgok mindennap. És még akkora voltam, mint a ház, de saját magamnak tettem egy ígéretet, és tartottam hozzá magam.

És ami megszűnt, az a másokra kivetített lenézés. Magamat néztem le, de azt hittem, mindenki lenéz az utcán, mindenki rajtam nevet, rólam beszél. Ahogy elkezdtem változtatni, tenni magamért, ezt mintha elvágták volna.

És ez bármivel működik, amitől több vagy.

Az önbizalomhiányos emberekkel az a baj, hogy nem csak saját magukat húzzák le, hanem egy idő után a párjukat is.

Jönnek például a tipikus "szeretsz?" "tényleg szeretsz?"

, "biztos nem is szeretsz", meg a "szerinted szép/helyes vagyok", "biztos csúnyának tartasz" és még sorolhatnám.

Az ilyen embert, ha bókolsz neki, vagy dícséred, akkor meg az a válasza, hogy "nem is" "csak úgy mondod" és egyebek.

És egy idő után iszonyúan le tudja szívni a másik energiáit, hogy folyamatosan mindent bizonygatnia kell, mert tőle várod a külső megerősítést, amit aztán még el sem fogadsz.

És amiket itt példának írtam, azok még csak a lájtosabbak. Majd jön a "biztos az exed szebb/jobb volt" "van valakid?" és társai...

Szóval inkább magatokba kéne nézni és EGYEDÜL rendbetenni a dolgaitokat, nem egy másik embertől várni a megváltást, mert nem fog eljönni.