33 évesen sosem volt még barátom a nemi szervem miatt, van esélyem, hogy valaki így is elfogadjon?

Megpróbálom röviden összefoglalni a lényeget. 11 éves koromban volt egy nőgyógyászati problémám, ezért anyukám elvitt a nőgyógyászhoz, ahol az orvos rendkívül durva volt velem, arra ennyi idő távlatából is emlékszem, hogy megjegyzést tett a puncimra. Ahogy serdültem, egyre többet nézegettem ilyen képeket, hogy lássam más lánynak milyen, akkor döbbentem rá, hogy az enyém tényleg más, mint a legtöbb nőnek. Nagyon sötétbarna, jóval nagyobb a csiklóm, a kisajkaim nemcsak extrémen kilógnak és gyűröttek, de sajnos feszes nadrágban dörzsölődnek is. Műtétet egyelőre nem szeretnék, rettegek minden invazív beavatkozástól. Emiatt nem volt még senkim, de most már egyre jobban érzem a hiányát. Jó lenne egy fárasztó munkanap végén úgy hazamenni, hogy valakit megölelhetek, megpuszilhatok, nem az üres lakás vár. Nagyon megértő párt sem tudom, hogy hol találhatnék, aki megérti, hogy egy darabig biztosan nem szeretnék levetkőzni alul, de egyeoldalúan nagyon szívesen megadnám neki, amire vágyik.