Társkeresésben régóta sikertelen nők és férfiak! Hogy tudtátok elérni azt, hogy a mindennapjaitokban ne okozzon lelki frusztrációt a szerelem hiánya? El tudtátok-e egyáltalán érni?

1. És? Az incel nem mindenkinek több annál, ami az eredeti jelentése, ebből kifolyólag nem is mindenki kap dührohamot tőlük.

2. Amúgy nem, tőlük "matekból" max. a férfitöbbletre való hivatkozást látni. Olyat még egy sem állított, hogy jelentősen több lenne mind a nőkhöz képest, mind a férfipopuláción belül a szép, vonzó férfi, ugyanis ez könnyen észlelhető, hogy valótlanság, legalább annyira, mint a kék fű-zöld ég, ilyen szintűvel pedig azért senki nem áll elő. Ők egyébként olyan 10, legfeljebb 20%-ra szokták tenni, ami kb. reális is. Nőben viszont nagyon nem csak ennyi a szép.

Az incel férfiak inkább azzal szoktak még jönni - és ebben tévednek, legalábbis a magyar viszonylatokat tekintve -, hogy ez a 10% (vagy 20%) "viszi" szinte az összes nőt, az összes náluk "rosszabb" férfi meg egyedül sínylődik. Ha szétnéz az ember hétköznapi helyeken, láthatja, mennyire nem így van. Főleg abban a korosztályban, ahol már terítéken vannak az összeköltözős, házasodós, gyerekvállalós körök. Pont a napokban beszélgettünk erről egy erősen 50-es (tehát "modernkori agybajjal" nem vádolható) nővel, hogy milyen férfiaknak is össze tudnak jönni egész helyes, bájos, klassz kis nők. Meg is jegyeztem, hogy ja, akkor gondoljunk már bele, nekem így milyen férfi juthatna... Persze rávágta egyből udvariasságból, hogy nem ezt akarta ebből kihozni (valószínűleg tényleg nem), de attól még teljesen helytálló ide is kilyukadni.

Férfiból Magyarországon valahogy elég sok a 3. hsz.-ban leírt alja kategóriás. Lehet visítani, hogy ez férfigyűlölet, kettős mérce, bármi, ami csak eszébe jut egy belém állni szándékozónak, attól még szétnézve szinte bárhol úgyis ezt látni, tapasztalni.