A nők társkeresési értéke drámaian lecsökken, ha gyereket vállalnak? Ezért sem mer sok nő belevágni a gyerekvállalásba, mert tudja hogy mindent egy lapra tesz fel?

Nem tudom ezt. Nekem nincs gyerekem, nem is akarok, de mindig meghatnak azok a videók, főleg Amerikából, amikor a nevelőapuka "gyerekének fogadja", vagy a gyerek "szülőjének fogadja" az apukát. Az valahogy... pont amit írsz, nem ilyen alantas állati dolog, hogy csak a véremet szeretem, hanem ott igazi szeretet van.

Volt az a video is, mikor a kislány, akit a férfi születése óta nevelt, először hívta dad-nek, és a férfi lefagyott, és elsírta magát.

Nekem ezek a videók azok, amiktől úgy érzem, van jó a világban, és vannak férfiak, akik ötcsillagosak.

Szerencsére nem az állatok szintjén élünk. Szerinted az örökbefogadás is taszító vagy mi???

Amúgy nem minden elvált anya keres "új apát" a gyerekének, van akinél eleve szó sincs róla hogy "nevelje" a gyereket az új partner, ez nem így működik.

Szerintem nem ez a legfőbb oka, hanem az, hogy tartanak az anyagi nehézségektől vagy magától a szüléstől/az azzal járó fájdalomtól.

Sok férfi akad, aki képes elfogadni más gyerekét.

Egyátalán nem lesz limitált a választék. Csak a lehetőségek ablaka helyeződik át, de ez az idő előrehaladtával alapból megtörténik, semmi köze hozzá annak, hogy időközben szült egy gyereket és tönkre ment egy házasság. A dolog kulcsa itt is a nők kezében van, akik ilyenkor az exet próbálják meg túlszárnyalni. Azaz: gazdagabb, jobb kinézető pasit akarnak, amivel Ők maguk szűkítik be a lehetőségek tárházát. A jó pasiknak ugyanis valóban nem Ők kellenek, hisz egy jó pasi megszerezhet egy nullkilométeres fiatal jó nőt is, minek állna le utánfutóssal. A kevésbé jó pasik (esetleg kevésbé leharcolt elvállt pasik) viszont jobban értékelnék Őket, na ezek meg az ilyen nőknek nem kellenek.

Van bennük néha egyfajta látens Stockholm szindróma is. Főleg amelyik bántalmazó kapcsolatból lépett ki. Olyan, mintha hiányozna nekik a verés .... de komolyan mondom. Az ilyen nő szóba se áll egy birkaszerénységű pasival, egy alkoholista vadbaromtól meg szó szerint elalél.

A gyerek ilyenkor kulcs. A nő természetes módon jobban fog ragaszkodni a saját gyerekéhez, mint bármilyen más férfihoz, akivel kapcsolatba kerül. Nem az alfahím effektus a probléma, hanem pont az alfahím-FÓBIA. A konfliktus ilyenkor ugyanis abból adódik, hogy a gyereknevelésbe az új apuka ha akarna se szólhat bele, mert a gyerek bármit is tesz, azonnal az anya védelmébe kerül - mintha féltené, hogy az alfahím épp felfalni készül a kicsnyét. Akkor is, ha anyuka tudja, hogy "prüntyőkén" rosszat tett .... bevédi, amivel a pót-Apa a gyerek szemében is egyre inkább gonosz színezetet kap. Mellesleg ezzel anyuka a felszín alatt máris megágyazott egy mostoha Apa - mostoha Gyerek konfliktusnak. És ez nem férfiegó kérdése és nem a gének problémája.

"nullkilométeres fiatal jó nőt is"

Hogy lehetsz ennyire undorító.

Nem drámaian, ám bizony lecsökken egy nő értéke, ha ugyan gyerek van, de apuka meg sehol.

Társkeresésnél ez teljesen normális, mert a szülési tendencia valamennyire csökken, így azoknak a nőknek a számaránya is, akik egynél több gyereket szeretnének. A bökkenő meg ott kezdődik, ha én férfiként szeretnék saját gyereket.

Nem kell rögtön a csúnya egóra és a gonosz állati ösztönökre gondolni. Elég a józan paraszti ész alapján feltenni a kérdést: Azért tanulok, fejlődök és dolgozok, hogy egy olyan valakit segítsek egész hátralevő életemben, akihez semmi közöm, nem is akartam, vagy egy olyat, akihez elég sok közöm van és akartam is?