Nők a magyar férfiak csóróságán miért háborodnak fel?

19

Néha kell egy kis változatosság. Állatkertbe is ezért jár az ember, de azért nem csimpánzokat tartja a társaságának.. . 😉

21. Én is ide járok, állatkert helyett. Mennyi közös van bennünk... Szerintem tökéletes pár lennénk.

:-)

20-as: Szoktam mondogatni, hogy régen gazdag vén taták lottyadt farkát kellett szopni ahhoz, hogy aranyásó légy. Ma elég, ha nem akarsz eltartani egy férfit.

Ma már az aranyásás sem a régi. :(

#17 vagyok, de #20 jól összefoglalta.

Egyszerűen baromi sokszor jön elő, hogy nőként az anyagiakhoz való viszonyom bonyolult. Egyrészt elvárás felém, hogy fogadjak el dolgokat, első randin nem én nem akarok felesben fizetni, hanem a férfiak számára ez kritikus pont az egójukban. Ezzel nincsen baj, mert elfogadok szívesen egy sört, vagy akár ételt, ha mondjuk a desszertet én fizethetem, de azt nem szeretem, ha valaki erőszakosan fejezi ezt ki. Aztán jön az, hogy minek fogadtad el ha aztán mégsem akartál semmit, mintha egy korsó csapolt arany ászok után kötelességem lenne hozzámenni ahhoz, aki rám áldozta azt a 600 forintot. Szóval eleve van egy kettős mérce már itt.

Akkor ha olyan emberrel randizok véletlen aki jobban áll anyagilag, mert elfelejtettem a bankszámla kivonata alapján egyeztetni az érzelmeimet. Van az is, ha egy kevésbé vonzónak megítélt emberrel vagyok, akkor biztos azért vagyok vele, mert gazdag.

Ugyanakkor meg az a helyzet, hogy általában az egy jogos elvárás, hogy nagyjából olyan színvonalon élő emberrel jöjjek össze, mint én, hiszen az ember nem akar a másik miatt rossz érzést magában, hogy erre vagy arra költötte a pénzét, amikor ő nem teheti meg.

Összességében sokszor érzem azt, hogy eleve van egy ilyen általános prekoncepció, hogy énnekem egy eltartó férfi kell. De ha ettől eltérnék, akkor meg nőietlen, feminista, sárkány, stb. vagyok. Szóval csak úgy általánosságban rosszul esik, hogy bármit csinálok a téren, azért megszólnak, pedig ez csak a férfiak saját frusztrációjából ered.

24

Lehet, hogy kerek-perec nem mondjuk ki, de bizony szinte minden embernek fontos, hogy a párja milyen életszínvonalon él.

25# "csak úgy általánosságban rosszul esik, hogy bármit csinálok a téren, azért megszólnak".

Férfiként ugyanez. Ha én fizetek, biztos nagy az egóm, macsó maszkulin elnyomó vagyok, aki majd biztos szexet kér cserébe. Ha nem fizetek, csóró fszkalap vagyok, aki mindent a nővel akar fizettetni. Ha felesben akarom fizetni, zs. vagyok, számító, anyagias. Ha több pénzem van, biztos uralkodni akarok a nőn, ha csóró vagyok, biztos rajta akarok felkapaszkodni!

Rengeteget tudnak ám a nők is kombinálni, én meg csak állok, hogy már megint mi a fszt csinálok rosszul...

Szóval ez oda-vissza létezik.

Nem minden nő ilyen. Ha nem találsz normálisat, az a te bajod!

Amúgy meg pont a csóró nők kajtatnak a pénzes pasik után.

Ha ezeknek a csókáknak lenne esze, hagynák őket éhen halni. Csakhát a prostitúció mindig is virágzott...