Miért gondolják azt sokan, hogy ha valaki megkeseredett, akkor biztos nincs igaza ha negatív véleménye van valami iránt?

Az önbizalom egy minden képességtől független létező. Nem kell okosnak, szépnek, vagy épelméjűnek lenni hozzá.

Ha a pazichológiát "kérdezed" akkor jó csecsemő és kisgyermekkori alapok kellenek, ott a család viselkedése, viszonyulása, a kezdeti tapasztalatok, amik a személyiség alapjai. Van némi veleszületett összetevő is, hiszen, ha valaki eleve vehemens természettel születik, könnyebb lesz, mint egy eleve visszahúzódóbb, félénkebb természetű embernek.

Biztos vannak más nézőpontok is, de szerintem van egy személyiséged, ami eleve ad egy irányt. Ha a környezet igyekszik fejleszteni, akkor kb mindegy mivel születtél, ha viszont nem segít, vagy egyenesen gátol, akkor csak a veleszületett képességeke és a véletlen találkozásokon, hatásokon múlik, tehát natur szerencse kérdése.

Mindenesetre, lazán lehet magabiztos egy olyan ember is, aki szerinted, vagy szerintem egy utolsó senki.

És sokkal jobban fog számítani, amit ő magáról gondol, mint az, hogy társadalmilag hol áll, mikor párt keres. Mert saját közegében mindog találni is fog.

"...akkor biztos nincs igaza ha negatív véleménye van valami iránt?":

Itt a kutya elásva.

Aki kimondja a tutit, a frankót, még ha fájó, negatív is, azt nem igazán csípik, mert sokan csak a szépet-jót akarja látni, így "a fül sokaknak becsuk" inkább.