Általában a harmincas szingliken a legnagyobb a társadalmi nyomás?

50. Baromság! A nők és a férfiak világa, szemszöge közé sosem lehet egyenlőségjelet tenni!

Ami biztos, hogy a jó nők és a jó pasik bármit megtehetnek. A többieknek már jóval árnyaltabbak a lehetőségeik és az életük. Ehhez jön még a személyiségük és a környezeti behatásuk.

Felesleges itt azzal jönni, hogy milyenek kellene lennie egy ma elfogadott, a nőknél sikeres férfinak. Miért kellene? Mindenki más! Szerepeket kellene játszani?

Csak mondom, krva kevesen elégedettek az életükkel, a kifelé porhintést én nem veszem komolyan.

Egy jó párkapcsolat kizárólag szerencse kérdése! Ha én nem találok magam mellé hozzám való nőt, akkor azzal legyek aki jutott? Vagy színházasat játszunk?

Én pont olyan vagyok mint amilyen. Sajnos a mai mércével túl jó. Akkor most adjak alább, és alkudjak meg? Esetleg hódoljak be!? Esetleg fogadjam el hogy szex csak szökőévenként lesz?

Aztán mindem ami nem működik, azt vegyem a hátamra és ostorozzam magam hogy, óóó az én hibám! Adjak felmentést a nőnek, hogy az teljesen jó hogy ő kivonja magát mindenből, biztosan én vagyok a gyenge! Nulla háztartás, nulla figyelmesség, nulla szex, de mivel én vagyok a férfi, ki más hibája is lehetne? Aztán én csinálok mindent, de valahogy semmi sem változik. Mondjuk az is igaz, hogy az elejétől én csináltam mindent.

"Ami biztos, hogy a jó nők és a jó pasik bármit megtehetnek"

Azért mert valaki jól néz ki még simán lehet Introvertált.

Én is az vagyok. Rájuk meg pont nem az a jellemző, hogy megvannak veszve a párkapcsolatért.

Amit állítasz szubjektív. Mivel a takarítás, főzés, mosás nem csinálja meg magát és bevásárlás sem jön házhoz.

Bár az igaz, hogy nekem a munkatársaimmal ellentétben van egy nyugodt és rendezett magánéletem és az előbbieket is, kb akkor csinálom meg amikor én akarom és így azért jóval egyszerűbb.

Csak mondjuk ennek semmi köze a külsőhöz.

54. Nem erről van szó, te is tudod. Viszont azt látom és határozottan állítom, hogy nagyon felhígult a társkeresés, a fókusz 98%-ban az online felületekre ment át. Ami még gond az a fogyasztói társadalomra ráhúzott normák, a média nyomása, sajnos inkább a rossz iránymutatása.

Gyakorlatilag óriási szerencs kell már ahhoz is, hogy egy nő vagy férfi, egészséges életvitelű, egészséges pszichéjű és mentálisan stabil emberrel akadjon össze.

Nem akarok gyereket (párkapcsolatot sem nagyon). Előbbi miatt huszonévesen többet csesztettek. Szerintem azért, mert akkor még úgy mindenben bizonytalan voltam. Nagyon azt akartam, hogy komolyan vegyenek, felnőttként kezeljenek, és sokat görcsöltem azon, hogy hogy viselkedik, öltözködik, beszél egy felnőtt.

30 felett ülepedett le bennem, hogy felnőtt vagyok, és teljesen mindegy, mit >kéne< mások szerint csinálnom, azt csinálom, amit akarok.

Sokáig magyarázkodni próbáltam, de nyilván aki kötözködik, az nem azt akarja, hogy megváltoztasd, amit gondol, csak trollkodik, esetleg a saját bizonytalanságait vetíti ki rád.

Ha valaki nekiáll kötözködni - érts vele egyet. Nyugodtan, mosolyogva bólints mindenre, amit mond. Kevés dolog cseszi fel jobban az ilyen emberek agyát, mint az, hogy nem veszed fel a kesztyűt.

56. Szerintem ha valakit nem érdekel valami, azt nem kell hogy megmagyarázza. Az meg hogy ki mit enged meg másoknak, két élű dolog. Vannak magamista, önző emberek akik képtelenek családba, társaságba beilleszkedni. Én őket nem tartom követendőnek, sőt a társaságukat sem szeretem. Itt igazából senki sem akarja hogy a másik mit csináljon, amiről a kérdés szól, az így hangzana:

Téged miért zavar ha valaki megkérdezi hogy mikor házasodsz, vagy van-e komoly kapcsolatod? Ezt meg mindenki magába rendezze. Legfőbbképen azt, hogy miért is zavarja valójában a kérdés. Mert ha nem zavarna, akkor nem írnátok itt regényeket megmagyarázva a saját frusztrációtokat. Egyéb esetben csak annyi lenne, hogy hát azért nincs kapcsolatom, mert nem akarok családot. Már akkor, ha őszintén így gondoljátok. Nem a világot kell hibáztatni.

"Legfőbbképen azt, hogy miért is zavarja valójában a kérdés. Mert ha nem zavarna, akkor nem írnátok itt regényeket megmagyarázva a saját frusztrációtokat."

Ez egy szép félremagyarázása a dolgoknak. Gondolom, te is ilyen kötözködő vagy.

Aki 1x kérdez, azt érdekli a dolog, bár elég fogyatékos lehet. Ha valaki empatikus, akkor gondolkoznia sem kell, alap, hogy egy kapcsolatot 2 embernek kell akarnia, nem csak egy embertől függ a megléte. Tehát empatikus ember erre a "legrosszabb" válaszra számítva nem kérdez olyan butaságokat, hogy "miért nincs párod". A miért nincs gyereked hasonló, ahhoz is 2 ember kell.

Ez a "csak az baszhat fel, ami érzékenyen érint" akkora baromság. Mint amikor valaki azzal zár le egy vitát, hogy "aki mást mond, hazudik". Elhiszem, hogy te olyan dolgokkal foglalkozol csak, amik a kis életedet érintik, de a többség nem ilyen önző.

Anyukámat az egyik sógornője folyamat azzal nyúzta, hogy baja van, haragszik. A sógornő az a fajta ember volt, aki ha nem vigyorogsz és pofázol állandóan, akkor azt hiszi, utálod őt. Anyum meg csendes volt, nem a társaság közepe. Részt vett a beszélgetésben, de normál hangerőn. És a nő egész gyerekkoromban, akármikor találkoztunk, anyámnak szegezte a kérdést, hogy "mi baj van? Haragszol? Dühös vagy? Nem szeretsz?".

Ebbe nem tud senki belemagyarázni semmit, és szerintem más épeszű embert is felcseszne, ha minden találkozásnál azt kéne magyarázgatnod, hogy te normális ember vagy attól még, mert nem ugrabugrálsz folyamat.

Aki egyszer rákérdez, nem gond, de mutat egy kis érzelmi értetlenséget. Aki kétszer rákérdez, az már gyanús. Aki háromszor, ott már borítékolhatod, hogy szeretné, ha beállnál a sorba, mert az nem járja, hogy te nem szenvedsz.

"Egyéb esetben csak annyi lenne, hogy hát azért nincs kapcsolatom, mert nem akarok családot."

De ez pl. nem mindig igaz. Van, aki kapcsolatot akar, gyereket nem. (Már ha család alatt te is a gyereket érted.)